„A múlt rendszer szellemisége és emberei itt élnek közöttünk”

Amióta nyilvánosságra került a Színház- és Filmművészeti Egyetemet működtető alapítvány kuratóriumának névsora, példátlan támadásba lendült a baloldal. Többek között a Békéscsabai Jókai Színház igazgatóját, Seregi Zoltánt is megkértük, segítsen értelmezni a jelenséget. Seregi Zoltán a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem után járt a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára. 

– Amióta nyilvánosságra került a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) működtető alapítvány kuratóriumának névsora, példátlan támadásba lendült a baloldal. A kezdőhangot, az összellenzéki vezetésre törő Gyurcsány Ferenc adta meg, amikor Facebook-oldalán azt írta: „Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek”. Ez a fenyegetés túlmegy Karácsony Gergelyén, aki Dörner Györgynek, az Újszínház igazgatójának küldött selyemzsinórt. Efféle direkt politikai támadás eddig nem jellemezte a balliberális oldalt. Mi váltotta ki a brutális gesztust?

– Szerintem ez a pánik jele. A múlt rendszer, a szocializmus szellemisége és emberei itt élnek közöttünk harminc évvel a rendszerváltoztatás után, és még mindig erős befolyással bírnak a felsőoktatásban. Ezt a befolyást és magukat féltik hisztérikusan. Ha nem ilyen ocsmány „demokratikus” stílusban fenyegetőznének, még meg is tudnám érteni őket. Csak azon nevetek magamban, hogy akik mostanában vezették vagy vezetik az SZFE-t, annak idején azok ellen léptek fel keményen, akik akkor voltak a magyar színházak vezetői. Most ők ragaszkodnak foggal-körömmel a hatalmukhoz, a befolyásukhoz, azok által is, akiket ők neveztek ki. Úgy tűnik, mégis lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Úgy tesznek, mintha a tulajdonuk lenne az SZFE, pedig az egy állami intézmény, nem hitbizomány.

– Miért éppen a Színművészeti függetlenségét féltik? A MOME szintén művészeti egyetem, annak átalakítása hidegen hagyta a „demokratákat”.

– Mert a színházi lobbi a legerősebb mind közül, hiszen az irodalmi élet, a film, a televízió, a zene, a média is szorosan kapcsolódik ehhez a területhez, rengeteg ember megélhetése függ tőle. Hihetetlen erős és bonyolult érdekek, összefonódások nehezítik a tisztánlátást és a változtatást.

„Úgy tesznek, mintha a tulajdonuk lenne az SZFE, pedig az egy állami intézmény, nem hitbizomány.”
Fotó: Kurucz Árpád

– Székely Gábor szeptember 1-jévél felmondott az egyetemen, illetve nyílt levelében azt közölte Vidnyánszky Attilával: „ön a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen intézett támadásaival az elmúlt ötven év magyar színháztörténetének politikai érdekek szerinti átírásában aktív szerepet vállal.” Segítsen ezt értelmezni! Ötven esztendővel ezelőtt a Kádár-kor gulyáskommunizmusát éltük még három évtizeden keresztül, amikor a felsőfokú oktatást erősen átszőtte a marxizmus szelleme.

– Tisztelem Székely Gábort, de amit ír, az egy olyan általánosság, amit mindenféle változtatásra rá lehet húzni. Mi köze az elmúlt ötven év színháztörténetének egy oktatási intézmény mostani átalakításához? Semmi! Úgy gondolom, 2020-ban nem kéne példálózni egy marxista diktatúra oktatásával, mint értékkel. Én is akkor tanultam, de nem tettem magamévá azt az ideológiát. Ráadásul senki nem akarja átírni a színháztörténetet, csak másfajta értékekkel gazdagítani az eddigieket. Amúgy a történelmet a kommunisták szokták átírni.

– Zsámbéki Gábor, a kuratórium névsorának kihirdetését hallva, azonnali hatállyal felmondott az egyetemen. A „függetlenek” pedig belekötöttek azokba, akik úgy döntöttek, maradnak továbbra is az SZFE oktatói. Ez szakmai tárgyú kötözködés lenne? Netán úgy járnak, akár Eszenyi Enikő, aki addig számított tehetségesnek, amíg elmulasztott megjelenni a fővárosi színházak „szabadságáért” rendezett utcai összejövetelén…

– Az a trükkjük, hogy mindent szakmainak álcáznak. Pedig az nem kizárólag szakmai kérdés, hogy miről szól egy előadás, milyen a szellemisége. Divatosan: mi az üzenete. Mindenféle szellemiségű előadás lehet szakmailag rossz vagy jó. De a szakmaiság manapság ki van sajátítva a balliberális szellemiségű előadások számára. Ez ravasz húzás, amin sokan nem látnak át. Az Eszenyi-ügy ezt világosan megmutatta. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy nem értek egyet Eszenyi vezetési módszereivel. Semmilyen testi vagy lelki agressziót, megalázást nem igazol vissza egy bármilyen sikeres előadás sem.

– Kívülállóként nehéz megítélni, mi az, amin változtatni kell az színiegyetemi oktatásban?

– A szellemi élet sokszínű, ennek tükröződnie kell az oktatásban is. Vannak olyan metódusok a színészképzésben, mint például az a számomra elfogadhatatlan módszer, hogy össze kell törni a növendék személyiségét, azután újraépíteni azt. Milyen alapon? És mivé építeni? Egy felnőtt embert? Hogy is van ez? Ma, amikor az iskolában, ha a tanár csúnyán néz a diákra meghurcolják? Természetesen ez nem általános módszer, azonban létezik, és létezett az én időmben is. 45 éve! Ezen kívül másfajta szellemi értékeknek szintén meg kell jelenni az oktatásban, mivel nem csak az újmarxista, baloldali gondolkodás létezik. Senkinek nem célja megszüntetni és kukába dobni az eddig megteremtett értékeket. Bővíteni, sokszínűvé akarják tenni az oktatást, az intézmény szellemi életét.