Ám számomra teljesen érthetetlen, hogy komoly színházi emberek – ahelyett, hogy fölvennék vele a versenyt, esetleg tanulnának tőle – nekimennek kollégájuknak. Aki más, mint ők, aki nem kis sikereket ért el külföldi rendezéseivel is. Még nem tudják, hogy mi lesz – úgy vélem: tágabb látóhatár! –, de már az ördögöt festik a falra. Féltik kis pecsenyéjüket, nincs másról szó. Viszont hogy a kommunista erkölcsű színháznál van jobb (lásd Székely hajdani pénzbezsebelő vallomását), azt nem vagy alig akarják tudomásul venni.
Mikor lesz rend a magyar színházi szakmában? Rejtély.
Hogy ne görbüljön tovább a világ gyémánttengelye, kéretik a székelygáborostól, jordántamásostól stb. föllépő csapatnak Harag György – akit az ilyesfajta emlékezet élővé fog tenni – kezét megcsókolni!
A szerző Széchenyi-díjas irodalomtörténész





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!