Leginkább ezekben a jelenetekben csendül fel Szirtes Edina zenéje, amely Ingmar Bergman legmélyebb filmjeinek hangulatát idézi meg, de egy teljesen más kontextusban. Itt ugyanis Isten világban való jelenlétét erősíti a zene, mintha a lélek erejének felkavaró erősödését hallanánk, miközben a fények és az árnyékok világának egyensúlyát látjuk. Mindezt a gyermekkorban. A felnőttkorban pedig éppen ennek az egyensúlynak a felborulását, amelyben már a lelki épülés a másik ember lelkének az üdvéért folytatott harcról szól. A dráma az, hogy a látomásokat megélő fiatal gyermek megtudja, hogy Jézus kálváriája vár rá, amikor egy nőt, önmagát látja szenvedni a kereszten. Magdolna vértanúhalálával megmenti a falu lányait az ördögi erőszaktól. A film egyik legnagyobb erőssége a szemek játéka. A színházi előadásokhoz képest a valós átéléssel előadott filmművészeti alakítások ebben előnyt élveznek, mert az óriási vásznon nagyon pontosan követhetők a tekintetek rezdülései. Beszédesek. Az emberi sors legmélyebb gödreiről ugyanúgy szólnak, mint a boldogság legtisztább pillanatairól.
Viszont moziban nagyon kevesen fogják látni, mert csak néhány filmszínház tűzte műsorára, miközben az egyik legnagyobb magyar filmről van szó. Pedig minden multiplexben játszani kellene. Magdolna története révén ugyanis Isten földi jelenlétével szembesül a néző. Ahogy Buvári Tamás alkotói energiája és Tóth Zsolt operatőri munkája is isteni erőből táplálkozott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!