Hajnali betyárvilág falusi muzsikaszóval

A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsorának fókuszában szeptember utolsó hetében a betyárok állnak.

Lotz Károly: Alkonyat (részlet) Fotó: Magyar Nemzeti Galéria

A Kossuth rádió Hajnali – Népzenei összeállítás korán kelőknek című műsora szeptember végén betyárokkal foglalkozik. A hallgatók ezúttal Béres András Amott van egy kőhíd rakva című 1982-ben kiadott kötetét ismerhetik meg: pásztorok mesélnek a betyárokról.

„A valamirevaló pásztornak szemfülesnek kellett lenni. Különösen a számadónak vót kötelessíge mindenre vigyázni – mondja Patai Ferenc ohati számadó –, hogy minden rendben legyík. Már hogyne, mert a múlt század hátújján még a betyárok is jártak. Mán abba az időbe ugyan csak futóbetyárok vótak. Állandó betyár nem vót. Én mán azt a világot nem íltem. Csak futóbetyár vót, amék keresztülment azon a fődön. Nem kellett előle semmit se titkolni, űtet csak jól kellett tartani. Akkor ne fíjjen, nem vót semmi baj se! Ha vitatkozott vóna vagy nem tudom én, rosszat szólott vóna neki valaki, megtorolta vóna. De mán ez közel ismert vót. Csak leláccott az emberrül a szándík, hisz azok a nípek ismertík egymást. Tudta azt a pásztor, hogy ez szegínylegíny, nem potyaszájú ember, nem az a cselefendi, na, evvel jól kell bánni. Enni adtak neki. Na, megpihent vagy megpihentek, ha többen vótak. Ott napoltak, ott íccakáltak.

Megtörtínt az is, mentek a pandúrlegínyek. Nincsen itt menekülís, nincs itt erdő, nincsen alagút, beült a sarokba a szegínylegíny. Két bundát rálökött a tanyás. Jól van. Sós Pistával – az újvárosi betyárgyerekkel – is megtörtínt ez. Emitt a polgári fődön. Kóti Mihály bátyámék is rálöktek két bundát a sarokba.

– Nem járt itt valaki? – kérdezik a pandúrok.

– Itt senki se. Ha csak valamék gazda ki nem gyön.

– Na, jól van.

Elmentek tovább a pandúrlegínyek. Egy darabig mindenkinek melege vót. Pistának a bunda alatt, a kintlevők meg lefőttek a napon. De osztán a koma nyugottan vót. Elmentek a pandúrok.

Kis dógok, hummi egymás nem számít ilyen feladatba. Az biztos, hogy ott osztán azon a fődön kárt nem tettek a szegínylegínyek. Hát nem is, mer alkalmat nem adtak nekik azok az élemedett, bajúszos emberek, hogy na hát olyan kihívólag szóltak vóna hozzá, hogy ű megsértőggyön. Tudták azok, hogy akkor nekik lesz bajok. Addig kerűlgeti, addig kerűlgeti, na nem, hogy megöli, az íletít veszi el, hanem hibát tesz neki. Valahogyan, valami csellel csak elszakít öt-hat darab jószágot. Ugyan öttel-hattal nem is kezdte el, tizenöt-húsz-harminc darab kellett. Egy ríszit maga elibe fogta az a legíny és hajtotta. Ha keresik a létszámot, ennyi hiányzik belőlle. ’Tán biztos az tette, akinek olyan visszavágóan szóltam’, gondolták. Hát a pásztorok tudták, mintha ki lettek vóna kípezve: igenis, ismeretlen ember, szegínylegíny lehet a vendíg. Ezzel szípen kell beszílni.

Lotz Károly: Alkonyat (részlet)
Fotó: Magyar Nemzeti Galéria

Úgyszintén a csikósoknál is. Ha egy betyár egy lovat kírt, oszt – ’Nem tudunk adni’ –, itt is, ott is mellébeszílt. Amék így tett, de ráfizetett az a csikós! Összefűzött a betyár egy csapatot, oszt elhajtotta. Egy pányváskötélre ráfér tíz darab lú. A szílsőre ráült, emitt az ostorral csapkodta a többit, osztán ment.”

A hajnali műsorban, mely minden nap 4 óra 3 perckor kezdődik és interneten is elérhető, vonószenekarok falusi muzsikát játszanak. Szerkesztő-műsorvezető: Pénzes Géza.

A Hajnali– Népzenei összeállítás korán kelőknek a közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora.