A tárcaíró sokáig nem tudta eldönteni, hogyan viszonyuljon az őszhöz. Mert egyrészt az őszről az elmúlás jut az eszébe, másrészt viszont ilyenkor van például szüret is. A késői érésű szőlő szürete. A szüret kapcsán pedig mindenki a borra gondol. A tárcaíró igencsak szereti idézni Hamvas Béla írásait, de általában olyan mondatai kerülnek a cikkekbe, amelyek kevésbé ismertek. Persze tehet néha kivételt, ahogy most is. „Megkülönböztetek szőke hajú (világos) és sötét hajú (vörös-) borokat; aztán hím (száraz) és női (édeskés) borokat; sőt megkülönböztetek szoprán, alt, tenor, basszus hangú, egyszólamú és többszólamú, szimfonikus borokat. De meg szoktam különböztetni szoláris (napszerű), lunáris (holdszerű) és asztrális (csillagszerű) borokat is. A borra egyébként mindennemű megkülönböztetés egészen könnyen alkalmazható. Van például logikus és misztikus bor, vizuális és akusztikus, jobbról balra és balról jobbra folyó bor, és így tovább a végtelenségig. Minden bor az embert újabb és újabb megkülönböztetési feladatok elé állítja” – írja Hamvas Béla A bor filozófiájában. Egészen elképesztő távlatokat nyitnak Hamvas gondolatai a borról való gondolkodás terén. A tárcaírót mindig is lenyűgözték ezek a hasonlatok. Hogy vannak szőke hajú, logikus vagy éppen szimfonikus borok. Bár sokan a borkóstolást a nyárhoz kötik, ahogy a neves borospincékhez való zarándoklatot is, de a tárcaíró arra jött rá, hogy neki ez mégiscsak őszi foglalatosság. Ha tehát jobban belegondol, szereti az őszt.
Fotó: Kurucz Árpád
Ma már a tárcaíró másként is tekint erre az évszakra. Az ember életében is eljön az ősz időszaka, amelyet modern korunk már nem tart annyira figyelemre méltónak. Pedig az. A női és a férfi lelki érettség az emberi életnek abban az időszakában jön el, amely az évszakok közül az őszhöz áll a legközelebb. Az élet tavasza a világ felfedezéséről szól, a nyara arról, hogy magával foglalkozik az ember. Amikor beköszönt az ősz, akkor az ember képessé válhat arra, hogy egészen éles fókuszban lássa a világot, amely őt körülveszi. Ha pedig ebben az időszakban megfelelő társ áll mellette, akkor a legmélyebb érzéseket is megélheti, ezekre ugyanis az emberi élet őszi időszakában már képes figyelni. Ilyenkor a másik lelkét is látja, a másik szellemével is tud egyesülni. Az emberi élet őszi időszakában az egyéni önzőség helyét átveszi a figyelem. Tavasszal örvend az ember a rügyfakadásnak, nyáron tobzódik az örömben, ősszel pedig lát. Színről színre. A természet ilyenkor úgy alakul át, hogy közben színkavalkáddal kápráztat. Ilyenkor a lélek és a szellem legmélyebb tónusú színei láthatók. Mindez egy párkapcsolatra is jellemző, ekkor kezdődik ugyanis a legizgalmasabb kaland. Amikor észreveszi az ember a párja lelkéből és szelleméből feltörő mélységeket. Ilyenkor megéli a lassúságot, eltűnik a hirtelenség, megszólal a csend. A közös csendből pedig az élet zenéje születik. Két ember hozza létre. Egy nő és egy férfi. Néha csendes kis dallam, néha isteni szimfónia. De mindig közös alkotás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!