A tárcaíró Jókai Mór Az arany ember című művét olvasgatja. Bele-belelapoz, olvasta már sokszor, szereti, talán a Jókai-regények közül ezt szereti a legjobban. Amikor iskolás korában először olvasta, már akkor is szerette. Nagyon közel állt hozzá Tímár Mihály folyamatos dilemmázása. Mármint az, hogy időről időre felmerült benne a kérdés, hogyan lehet tisztességes egy férfi a maga korában. A tárcaíró, amikor fiatal volt, nagyon tisztelte Tímár Mihályt, mert igazi férfinek tartotta, meg tetszett neki, ahogy Tímár Mihály tiszteli a nőket. Tímeát viszont nem szerette a fiatal tárcaíró, különösen dühítette a lány „látszólagos” viselkedése. Mert látszólag egy igencsak engedelmes leányzó volt ő, ám valójában nem volt jelen Tímár Mihály életében. A szívét ugyanis nem kaphatta meg a férfi, így gyakorlatilag ez a leányzó csak alamizsnát adott neki. A fiatal tárcaíró ekkor még nem értett a női szív rejtelmeihez, de azt biztosan érezte, hogy Tímea lázad. A lány szíve lázad kiszolgáltatott helyzete ellen, így testének minden porcikája lázad a kirótt kötelességek ellen.
A tárcaíró fiatalon Noémiért rajongott, akiben egy igazi szabad, ha úgy tetszik, emancipált nőt látott. A fiatal tárcaíró sokszor elképzelte, hogy ő van ott Noémivel a Senki szigetén. A paradicsomban. Ott, ahol a modern kor vívmányai, a pénz nem kísért és nem keserít, az élet a maga egyszerűsége révén harmonikus.
Fotó: Éberling András
A harmónia, a boldogság ugyanis nem a temérdek felesleges dolog által zaklatottá tett élet rohanós küzdelméből fakad, hanem abból, ha meg tudjuk élni az élet egyszerű örömeit. Ha épp úgy tudunk örülni egy pohár tejnek, a macska dorombolásának, mint annak, amikor életünk párja hazaérkezik. Még csak szöszmötöl az ajtóban, de a női szív már gyorsabban ver. És ilyenkor sok modern nő gondol arra, hogy alágyújt az ételnek, megmelegíti, amit a párjának készített napközben. Nem azért, mert a férfi alávetett cselédjének gondolja magát, hanem azért, mert szereti a férfit. És hálás a mindennapi küzdelemért, amelyet családjáért folytat.
