Tóth Krisztina költő, író a Könyves Magazinnak nyilatkozva azt mondta, hogy szerinte a nőalakok ábrázolása miatt le kellene venni az iskolai kötelező olvasmányok listájáról Jókai Mór Az arany ember című és Szabó Magda Bárány Boldizsár című regényét. Indoklásul kifejti, hogy a Jókai-regény egyik nőalakja, Tímea „nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja.
Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem”. Tehát Tímea fegyelmezett, szorgalmas, szolidáris, okos, kedves és türelmes asszony. Nehezen lehetne különb jellemet rajzolni egy – egyébként folytatólagosan megcsalt – feleségnek, különösen, ha azt is tudjuk, hogy maga sem szereti lángoló szerelemmel a férjét.
A másik kifogásolt hölgy, Noémi pedig: „szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér.” Érdekes, hogy nem a csapodár férfit, Tímár Mihályt tartja a gyermekek számára káros mintának, nem az ábrázolt férfialakot kifogásolja a költőnő.
Pedig Noémiban sokkal nehezebb rossz mintát látni: pont úgy viselkedik, ahogy egy szerelmes és okos fiatal nőnek a modern pszichológusok tanácsolnák. Nyilván kapcsolatuk kezdetétől tudja, hogy nős ember a választottja, de ha már így választott, nem követeli ingerülten a férfi válását, hanem türelemmel kivárja, amíg az mellette dönt. Érzelmei egy – valóban erkölcsileg kifogásolható – szerelmi kaland csapdájába ejtették, de női vonzerejét és ép eszét használva kilép a csapdahelyzetből, és osztatlan, boldog kapcsolatban bírja ezek után a szeretett férfit.
Bárány Boldizsár kifogásolt anyaalakjával hasonló a helyzet: „Felsorolom Borbála tulajdonságait – mondja Tóth Krisztina –, szerény, halk szavú, szorgos. Mindig melegen teszi a levest az ura elé. Rendben tartja a házat, és amint van egy kis ideje, rohan a fodrászműhelybe. Sose ül le. Aranykezű, azaz mindig jókat főz. Bertalan, az apa, ezzel szemben zord, kevés szavú. Amikor Boldizsár elcsavarog, komoran lecsatolja a nadrágszíját.” E sorokat olvasva még inkább az az ember érzése, hogy félreértette az újságíró interjúalanyát, aki valószínű arról beszélt, hogy az ábrázolt férfialakokat látja rossz mintának a gyermek olvasók számára. Hiszen Bárány Boldizsár édesanyja, Borbála is mintafeleség és -anya, az édesapa viselkedése és jelleme, a gyermek brutális testi fenyítése viszont hagy kívánni valót maga után.
