Azt nehéz lenne elképzelni, hogy azért tartja a gyermekek számára káros olvasmánynak Jókai Mór, illetve Szabó Magda regényét valaki, mert abban csupa jó tulajdonsággal rendelkező nőalakok, feleségek, szeretők, édesanyák szerepelnek. Ha a megértő, a türelmes, a hűséges, a megbízható, a szorgalmas, a szelíd, az önzetlenül szerelmes nők ábrázolása a gyermekekre káros lehet, akkor milyenek lennének a megfelelő mintát jelentő nőalakok? Veszekedősek? Türelmetlenek? Lusták? Megbízhatatlanok? Hűtlenek? Haragjukat odaégetett vagy hidegen feltálalt ebédeken kitöltők?
Mindezt végiggondolva csak egyetlen kézenfekvő megoldás kínálkozik: Tóth Krisztina ironikusnak szánta idézett kijelentéseit, és azt akarta érzékeltetni olvasóival, hogy annak is lehet káros következménye, ha valamely irodalmi mű idealizált alakokat állít például a gyermek olvasók elé. Ugyanis akkor túl nagy lesz a kontraszt a valósággal, és olyan tulajdonságokat fognak elvárni tőlük, anyáiktól, illetve majdani lány- és nőismerőseiktől, amelyekkel, fájdalom, de nem vagy nem kellő mértékben rendelkezünk. Ez azonban szerintem nem akkora veszély, hogy emiatt le kellene venni valamely regényt a kötelező olvasmányok listájáról. Hiszen az irodalomnak jobb korokban az is a célja, hogy ne lefelé nivelláljon, ne csak a sötét, a bemocskolódott, a lealjasult emberalakokról, hanem az ideális, a rendkívüli teljesítményekre képes személyiségekről is hírt adjon: megismertesse és megkedveltesse őket az olvasókkal, és ezáltal jó példák, értékes minták követésére ösztönözzön.
A szerző Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő
Vita Jókai nőábrázolásáról
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!