Vagy ott van a kedves és igen jól megírt jelenet, amikor édesapja elviszi a színházba, a Leányvásár című előadást megtekinteni: „Ültem Apám mellett a páholyban, és izgatottan vártam, hogy mikor kezdődik a vásár, mikor hozzák be az eladó lányokat. Aztán lármázni kezdett odalent a zenekar, szétnyílt a nagy függöny, s betáncolt a színpadra egy nagy sereg leány. Meresztettem a szememet. Egyszerre csak behátrált egy cifrán öltözött nagydarab fehérnép, hangosan visítozva valakire, aki még odakint lehetett. A sokfodros szoknyában akkora feneke volt, hogy elrikkantottam magamat, mint aki jó vásárra bukkant: »Papi, Papi! Ezt vegyük meg! Ez elég jó lesz nekem is, neked is!«.”
Persze, a kötet nagy része nem ilyen kedélyes – a románok bejövetelétől kezdve tulajdonképpen az egészet belengi a tragédia érzete, a nemzethalál víziója, az elszalasztott lehetőségek számbavétele, végül pedig a keserű emigráció, egészen dermesztő jelenetekkel az amerikai életben (is). Magyarázatot kapunk Wass Albert emlékezete ambivalens megítélésének lehetséges okaira is, és végignézhetünk egy küzdelmes, de a hazaszeretetet soha fel nem adó élet állomásain: „Amikor én kimondom ezt a szót, hogy »Erdély«, ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Bár életem nyolcvanhárom esztendejéből negyvenötöt idegen földön kellett eltöltenem a történelem rendelése folytán, soha, egyetlen pillanatra sem éreztem magam »leszerelt katonának«, kit esküje már nem kötelez többé. Honából kivert harcos maradtam, aki nem kell eskü kötelezzen a hűségre. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindég és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel és igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje.”
Wass Albert: Voltam. Erdélyi Szalon Könyvkiadó, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!