Snétberger Ferenc és a Keller Quartett közös lemeze

Több mint 1500 tétel sorakozik a Manfred Eicher által 1969-ben Münchenben alapított kiadó katalógusában. A kezdetben improvizatív zenékre, elsősorban modern dzsesszre szakosodott vállalkozás hírnevét olyan amerikai és európai művészek alapozták meg, mint Keith Jarrett, Jan Garbarek, az Art Ensemble of Chicago és Chick Corea. A kortárs zene felkarolásával bővült a profil, az 1984-ben ECM New Series néven indult sorozatban az újító zene olyan kiemelkedő alkotóinak felvételei láttak napvilágot, mint Arvo Pärt, Kurtág György, Heinz Holliger vagy Giya Kancheli.

Ennek az elitklubnak lett tagja előadóként a Keller Quartett 1996-ban. A XX. századi művek tolmácsolásában jeleskedő együttes neve azóta nyolc kiadványon szerepel önállóan vagy közreműködőként. Legutóbbi, 2015-ös Cantante e tranquillo című albumuk izgalmas koncepció jegyében készült: művek lassú tételének megszólaltatásával különböző korok zenéi között von párhuzamot.

A salgótarjáni roma családban 1957-ben született Snétberger Ferencnek küzdelmes utat kellett bejárnia, hogy az érvényesülés tágabb kapui megnyíljanak előtte. Az 1988-ban Berlinbe költözött előadó lemezei éveken át az Enja kiadó gondozásában jelentek meg. Jelentős nemzetközi sikerei után a vezető lemeztársaságok közé emelkedett ECM 2016-ban hívta meg művészei sorába. Nagy előrelépés ez pályáján: lemezei a világ minden pontján elérhetővé váltak, és olyan rangos szerzői-előadói körbe került, ami önmagában áruvédjegynek minősül.

A gitárost indulása alapján sokan ma is dzsesszmuzsikusnak tartják, holott érdeklődése jóval szélesebb, a roma és szintó hagyományt, a brazil zenét, a flamencót és a klasszikus gitármuzsikát is magába foglalja. Személyes hangvételű, rögtönzéses előadásmódjához érzéki akusztikus gitárhang, mély érzelmi azonosulás és szerény, rokonszenves színpadi magatartás társul. Művészi kvalitásai leginkább koncertjein jutnak érvényre; nem véletlen, hogy első ECM-lemeze (In Concert) is élő felvétel, amelynek helyszíne ugyancsak a Zeneakadémia volt.

A négy évszázadot átfogó, az embertelenség, a szenvedés és a transzcendencia gondolatkörében fogant Hallgatón Snétberger két zenekari műve és egy szólódarabja mellett az ír–angol John Dowland két barokk szerzeménye, az orosz Sosztakovics 8. vonósnégyese és az amerikai Samuel Barber 11. vonósnégyesének Adagio-tétele kapott helyet; a két utóbbi a kvartett tolmácsolásában. Az időbeli és földrajzi távolságok ellenére egységes, komor hangvételű CD alaphangját Snétbergernek az európai haláltáborok felszabadulásának 50. évfordulója alkalmából gitárra és zenekarra komponált Népem emlékére című szerzeménye adja meg. A roma népi motívumokat is felhasználó, improvizált gitárszólammal induló háromtételes versenymű és az összeállítást keretező, a fájdalom érzését oldó, ugyancsak gitárra és zenekarra írt 1. Rapszódia átiratban, kisebb apparátussal, a gitár és a vonósnégyes drámai előadásában hangzik fel. (Az esztétikus kiállítású CD képanyaga is magyar alkotótól származik: Kleb Attila fekete-fehér fotói a koncert pillanatait örökítik meg.)

A kompozíciós zene kötöttsége és a rögtönzés szabadsága harmonikus egységbe olvad Snétberger Ferenc zenéjében; ez az a minőség, amelynek alapján a megrendítő hanglemezt az ECM igényes kiadványai között is különleges hely illeti meg.

Snétberger Ferenc a darabot 1994-95-ben írta, s az elmúlt negyedszázad során többször előadta különböző nagyzenekarokkal
Fotó: MTI/Marjai János