Az együttes értelemszerűen a jövő értelmiségeinek számító egyetemi klubokban érezte a legjobban magát, a Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumában például szombatonként léptek fel, de még az Illés előzenekaraként is végigjátszottak egy Országos Rendező Iroda-turnét (sőt még a Szép lányok, ne sírjatok című Mészáros Márta-filmben is szerepet kaptak a Tolcsvay-trióval együtt, miután az Illést eltiltották a szerepléstől a BBC-nek adott nyilatkozatuk miatt). A legendás Bem rakparton tartott koncertjeiken rendre megfordultak a jövő értelmiségijei is, állítólag ide Vitányi Iván is elküldte egyik szerzőtársát, Makara Pétert, hogy kísérgesse el a rendszerhez közelálló pártapparatcsikok gyermekeit és a fiatal értelmiséget (Berend T. Ivánt vagy Vészits Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnöki titkárának a lányát) Kex-koncertre, ahol már a Nyugatról vissza-visszajáró emigráns magyarok is feltűntek. Szerinte a homo ludens megtestesítője volt ez az együttes, de ezzel nagyon kilógtak az akkori könnyűzenei felhozatalból. Ahogy fogalmazott, „ezzel a pajkos szamárfülmutatással, ironikus mosollyal tette nevetségessé az intézményrendszert, a politika egészét is”. A nevezetes Bem rakparti művelődési házban – ahol mások mellett a Mini, Radics Béláék és a Syrius is játszott – se szeri, se száma nem volt Baksa-Soós performanszainak, egy alkalommal a nagy hal és a kis halak kapcsolatának a történetét osztotta meg a jelenlévőkkel, máskor egy nézőt hívott fel a színpadra, bekötötte a szemét, és egy bőröndből elővett étkészlet darabjaival, merőkanalakkal, nagykanalakkal dobálta meg úgy, mint a cirkuszi mutatványos késdobálók a partnereiket. A közönség persze szakadt a röhögéstől. Nem volt mindig ilyen felhőtlen a hangulat, mert egy igazi „rockverset”, József Attila Tiszta szívvel című poémáját is megzenésítették (ugyanezt a dallamot vette át a Hobo Blues Band is), máskor pedig fennkölt régiókba is emelkedtek, amikor szintén József Attila Háromkirályok című versét zenésítették meg (ez aztán Szomjas Györgyöt is megihlette vizsgafilmje elkészítésekor).
Balhé a Kassák Klubban
A Kex egyik legnagyobb balhéja a zuglói Kassák Klubban zajlott le, amit 1969-ben még nemes egyszerűséggel az ott található lakótelepről Kacsóh Pongrácnak hívtak (az Uzsoki utca 57-ben állt az intézmény), és ahová a környékbeli vagányok nemcsak zenét hallgatni mentek, hanem verekedni is. Ahogy Don Péter, az akkori – egyébként huszonhárom évesen kinevezett – igazgató fogalmazott: a takarítónők kedves elfoglaltsága volt rendszeresen, hogy a vértócsákat feltakarítsák egy-egy verekedésbe torkollt koncert után, amelyből időnként még a művelődési ház mindenkori igazgatóját sem hagyták ki. Amikor a Kex itt lépett fel, a belvárosi és budai rajongóik kizarándokoltak az ekkor még meglehetősen külvárosinak tartott környékre, hogy hallhassák kedvenceiket. Ez már eleve egy ütközési pont volt a helyi fiatalokkal, mert nemcsak a kinézetük, öltözködésük, de egyes visszaemlékezések szerint még a járásuk is más volt, mint a zuglóiaké. Így aztán rendszeressé váltak az összecsapások a kétféle csapat között, ami miatt az igazgató kénytelen volt szerda és szombat estékre rendőri készültséget kérni a klubhoz.
Egy ilyen alkalommal, egy egyébként szép nyári estén különösen nagy balhé kerekedett, a tömegbunyóhoz kutyás rendőrök szálltak ki, akik több ártatlan rajongót összevertek. Végül nem ebből lett bírósági ügy, hanem abból, hogy ezt megelőzően két kutyás rendőr megjelent a Kex-koncerten, amire Baksa-Soós a maga keresetlen és ironikus stílusában kijelentette a színpadon, hogy kutyákat a helységbe tilos bevinni. Ezután az énekes tovább provokálta a rendőröket, amikor egyikük levette a sapkáját, akkor azt firtatta a mikrofonban, hogy a kutyáknak miért nincs fejfedőjük, illetve felajánlotta nekik meglehetősen polgárpukkasztó módon, hogy a rendőrök tányérsapkájába szívesen elvégzi a nagydolgát. Erre megfagyott a levegő, bár a zenekar játszott tovább, már ameddig lehetett, mert egy idő után a rend megalázott őrei véget vetettek a zenének, és még a falból is kitépte valaki a vezetékeket. Ezután a közönség a zenekarral együtt a klub elé tódult, de itt már várta őket a rendőrség, és elkezdték őket kegyetlenül püfölni. Baksa-Soós berohant az igazgató irodájába, és Hobo volt az, aki az ajtóba állt, hogy a rendőrök ne verjék meg az énekest is, cserébe persze ő kapott rendesen tőlük. A bíróságon a hivatalos személy megsértése vádpont szerepelt, de Baksa-Soós János rezignáltan vette ezt tudomásul, olyannyira, hogy még a vádlottak padján le is feküdt, mert rettenetesen unta az egészet, holott az ő sorsáról volt szó. A vád tanúiról a tárgyalás szünetében időközben kiderült a velük szóba elegyedő Kex-rajongóknak, hogy ott sem voltak az ominózus koncerten, de mivel kisebb-nagyobb stiklijeik voltak, amikkel meg lehetett őket zsarolni, inkább elvállalták Baksa-Soós ellen a tanúskodást. Az egyébként fiatal bíró, aki talán valamennyire még szimpatizált is az énekessel, arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrök nemigen értették, hogy őket nem támadta a zenekar, csak parodizálta. Végül Baksa-Soós János háromhavi fogházbüntetéssel megúszta, amit ki lehetett váltani pénzbírsággal. Ezt az összeget a rajongók és a zenekar tagjai összedobták neki, így megmenekült a bezárástól.
Torzóban maradt Kex
A kádári éra szűkre szabta a Kex, és még inkább Baksa-Soós János mozgásterét. Szinte kódolva volt Baksa-Soós egyéniségében, hogy soha nem fog tudni beilleszkedni abba a társadalomba, amelynek az aczéli kultúrpolitikát kellett elszenvednie. Pedig sokak művészetére termékenyítően hatott, egy Kex-koncert szünetében lépett először közönség elé a később szintén legendává vált Cseh Tamás, de többször énekelt velük Hobo is. Rajtuk és a zenekar klasszikus felállásán kívül játszott velük Babos Gyula, Závodi János, Somló Tamás is. Az elválaszthatatlan alkotópáros, Jancsó Miklós és Hernádi Gyula, valamint a színészkirály Latinovits Zoltán, továbbá a mindig kicsit különc Weöres Sándor is tiszteletét tette egy-egy Kex-előadáson.
Baksa-Soós János útja azonban – ezt utólag látjuk – csak Nyugatra vezethetett, ahol viszont már – ez is törvényszerű – nem az anyanyelvével aratott sikert, hanem a képzőművészet nemzetközi nyelvén.
A többiek közül Doleviczényi Miklós szerelme maradt a zenélés a Kex feloszlása után is, de főállásban hangszer-restaurátorként helyezkedett el Németországban. Imre Attila és Bianki Iván már nincs közöttünk, Kisfaludy András pedig még egy darabig dobolt, a jó nevű M7 tagja lett, majd dokumentumfilm-készítésre adta a fejét, amelynek gyümölcse több tucat értékesnél értékesebb dokumentumfilm lett. Ennek egyike lett az Elhallgatott zenekarok című film, amelyben szerepet kapott a Kex története is, sőt a MOM Kultúrházban még egy nagy sikerű koncertet is szerveztek, amelyen az ő dalaik is felcsendültek több más együttesé mellett. Ezenkívül a Kex emlékét a Kex Remake együttes is ápolja, és előfordult, hogy Doleviczényi Miklós, Somló Tamás és Závodi János is fellépett velük. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Baksa-Soós János nélkül ez a zenekar már egyáltalán nem az, mint amit alig néhány esztendőre a korabeli közönség megszokhatott. Illetve éppen ellenkezőleg, nem szokott meg, mert Baksa-Soóst a maga váratlan fordulataival soha nem lehetett megszokni.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=h78C1EEZGao[/embed]