A kortársbalett-előadások akkor nyújtják a legteljesebb élményt, ha olyan mozgásformákat is láthat a néző, amiről úgy érezheti, hogy színpadon még nem látta. Juronics Tamás – aki éppen harminc esztendeje készít koreográfiákat a kortárs tánc területén – legújabb, Blue című munkájában izgalmas egységgé formálta a Szegedi Kortárs Balett társulatát. Koreográfiájában temérdek érdekes mozgásformában gyönyörködhettek a nézők. Szembetűnő volt, hogy a táncosok igazán élvezték a mozgást, éltek a színpadon, érezték a zenét. Sikerült a nézőt is némi szárnyalásra késztetni, kizökkenteni, elgondolkoztatni.
A Blue látszólag össze nem illő jelenetek sorából áll, de valójában egy ember társadalomba, a társadalmi érintkezésekbe való beilleszkedésének nehézségeiről szól. Az egyedül és a tömegben együtt mozgás dinamikája végigkísérte az előadást. Vajon be lehet-e illeszkedni egy társadalomba úgy, hogy közben az ember nem veszti el identitását? A darab egyik legfontosabb kérdésére Juronics koreográfiája furcsa választ ad: csak az egyéni megharcolt ütközetek révén lehet valós társadalmi szerepet vállalni. Arról is szól a darab, hogy a társadalomba való beilleszkedés legfontosabb kihívása a barátság. Juronics a Blue-ban beszél a férfibarátság mellett a nők közötti barátságról is. A férfiak közötti barátság elengedhetetlen ahhoz, hogy egy férfi mély gyökeret eresszen az anyaföldbe, a férfiak barátsága az együttműködésről, az egymás iránti tiszteletről szól. A nők közötti barátság viszont sokkal inkább terhelt versengéssel, sok lelki küzdelemmel jár, de egy nő egészséges személyiségének kialakulásához elengedhetetlen, hogy női barátok vegyék körül.
A barátságokon kívül az iskolai, munkahelyi közösségekben sem könnyű a lét. Juronics koreográfiája rávilágít arra, nem lehet úgy beilleszkedni, hogy az ember ne adjon fel valamennyit a saját személyiségéből, viszont arról is szól az előadás, hogy a társadalomban arcát vesztett egyén katasztrófa felé halad. Így tehát az is fontos, hogy megmaradjanak az ember személyiségének legfontosabb alapkövei. A balettelőadás azt is bemutatja, hogy a gyermekkori, kamaszkori, fiatalkori múlttal mennyire fontos együtt élni. Nemhogy eltörölni, le- vagy megtagadni nem kell, hanem érdemes beépíteni a felnőttszemélyiségbe.
