A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult tárlat lelkisége a láthatatlan megragadásáról szól, amely során a benső tartalmak kerültek kifejezésre a különböző ősi anyagok és a változatos technikák révén. A hagyományőrzés és az értékteremtés is megjelenik, melyeket a színek, a vonalak és az anyagok vizuális nyelve tár a szem elé, láthatóvá téve, művészi eszközökkel megfogalmazva a szakralitást.
A Klebelsberg Kultúrkúria két termét elfoglaló, nagyszabású tárlatra tizenhat textilművészt hívott egybe Orient Enikő, aki a kiállítás kurátora és kiállító művésze is. Mint mondja, mindenekelőtt a Jóistennek tartozik hálával, hiszen a készülődés alatt végig érezte a Mindenható kegyelmét, amellyel segítette a munkát.
„A ma embere vágyik a reményre, a jelen világtársadalma azonban – úgy érezni – még sincs birtokában” – fogalmazott Prokopp Mária megnyitóbeszédében.
A művészettörténész szerint éppen ezért aktuális a tárlat; a kiállított művek a legkülönfélébb formákban sugározzák az optimizmust és a reményt, Isten rajtuk keresztül szól hozzánk a művészek által. Úgy véli, nincs miért félnünk, hiszen ha kinyitjuk a szemünket, láthatjuk, hogy a világ, az élet szép, az emberek pedig jók.
A textilművészet által alkalmazott technikákkal kapcsolatban kifejtette, hogy lényegesen több időre van szükség, mire a minta, a kép kirajzolódik, mint a grafika vagy akár a festőművészet során. „A szövés hosszú ideje alatt a türelem, a koncentráció, a csend, a nyugalom és a remény is megjelenik, ugyanakkor megmutatkozik a művész belső, gazdag lelkivilága. Idő kell ahhoz is, hogy szívünkben az Isten hívását meghalljuk” – mondta.
Szent Ágoston szerint az ember szíve „nyugtalan, míg benned, Istenem meg nem pihen.” Isten pedig maga a szeretet. A szeretet pedig – Prokopp Mária szavaival élve – a tettekben nyilvánul meg, melyek rózsát teremnek. Így jöttek létre a kiállított alkotások, melyek különböző módon, mégis valamennyien mély hittel átitatva sugározzák a megtapasztalt isteni szeretetet, Isten személyes törődését, és a vele való életközösségből fakadó határtalan örömet.
Egy-egy kiállítás, ahogyan a Remény című is, abban erősíti meg a látogatókat, de magukat a művészeket is, hogy a remény táplálása és szolgálata nem öncélú, hanem a társadalom, az emberiség hasznára válik – fejti ki a kiállítás katalógusában Pákozdi István plébános, teológiai tanár, aki szerint ma a világon túlsúlyban van a negativitás. Éppen ezért szükséges a művészet, amely mindenkor kísérletet tesz arra, hogy az emberek lelkébe hatolva növelje a reménységet. Mint mondja, a művészet a megtestesült remény.
A Remény című tárlat kiállítói Ardai Ildikó, Balogh Edit, Bényi Eszter, Hager Ritta, Jászberényi Matild, Kecskés Ágnes, Kelecsényi Csilla, Kókay Krisztina, Láng-Miticzky Katalin, Máder Indira, Makkai Márta, Orient Enikő, Pájer Emília, Somodi Ildikó, T. Doromby Mária és Vásárhelyi Kata. A kiállítás szeptember 26-ig várja az érdeklődőket a Klebelsberg Kultúrkúriában.
Borítókép: A kiállítás megnyitója. Fotó: Zana Diána
