Az egyetemes klasszikus zenei kultúra alfája és ómegája, s egyben megkerülhetetlen alakja a 210 éve, 1811. október 22-én született Liszt Ferenc, aki világpolgár létére mindig magyarnak vallotta magát. Az általa alapított Zeneakadémia egyedülálló intézményként ápolja, adja tovább szellemiségét és örökségét. Számos világhírű zeneművész pályája ebből a kultúrközegből nőtt ki, köztük az idén száz éve született Cziffra Györgyé, aki Liszthez hasonlóan felkarolta a fiatal tehetségeket. – Örömteli, hogy 2016-ban Balázs János elindította a Cziffra-fesztivált, s idén a zongoraművész századik születésnapját ünnepeljük határon innen és túl. Liszt és Cziffra munkásságában a romantikus zongorajátékon túl közös az improvizáció, mely által képesek voltak megújulni. A megújulás éltető eleme minden művészetnek – szögezte le Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora, aki kérdésünkre elmondta, hogy az intézmény azért tud már közel százötven éve folyamatosan megújulni és fennmaradni, mert a tradíciók őrzése és átadása mellett a nyitottság, az állandó útkeresés jellemzi.
– Liszt Ferenc a Jóistentől olyan tehetséget kapott, amely évszázadokra kihat. Minden egyes tevékenysége nemesebb célt szolgált, mint amit el tudunk képzelni. Leírásokból tudjuk, hogy Liszt koncertjein elképesztő hangulat uralkodott, rajongtak érte
– vette át a szót Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál és emlékév művészeti vezetője. Mint mondta, Cziffra is kivételes előadói attitűddel, kisugárzással bírt. Nem véletlen, hogy zongorajátékát Liszt Ferencéhez szokták hasonlítani, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt. Cziffrának mások mellett Dohnányi Ernő és Keéri-Szántó Imre voltak a tanárai, így ugyanazokat a Liszt-tanokat szívta magába, amelyeket a Zeneakadémián végzett művészek. Balázs János szerint ez egy olyan családfa, ami unikális, nem lehet megkérdőjelezni.
– A nagy elődök hatása Balázs János zongorajátékában is érezhető. Ráadásul egyetemünk docenseként ezt adja tovább tanítványainak is. Szoktam mondani, hogy Liszt végtelenül nagylelkű művész volt, kevesen tudják róla, hogy ingyen tanított. Az összes bevételét a nemzet javára fordította
– mutatott rá Vigh Andrea, aki úgy véli, hogy a Liszt-kultusz ápolása mindig is a Zeneakadémia küldetése és feladata volt. Így idén is számos izgalmas programot, köztük nemzetközi konferenciát szerveztek az első alkalommal megrendezett Liszt-ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivállal közösen.
Liszt Ferenc születésnapján, október 22-én pedig Balázs János ad különleges hangversenyt a Zeneakadémián. Cziffra György 1956. október 22-i legendás, mondhatni történelmi koncertjét idézi meg a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara közreműködésével és Takács-Nagy Gábor karmester vezényletével. Balázs János érdeklődésünkre elmondta, hogy nagy technikai kihívás Bartók 2. zongoraversenyét előadni. 1956-ban azért Cziffrát kérték fel, mert előtte több zongoraművész nem vállalta el. – Egykori tanárom, Devich János jelen volt a koncerten, ő mesélte, hogy már a hangverseny előtt forró hangulat uralkodott. Bartók 2. zongoraversenye után Cziffra a Rákóczi-indulót játszotta el egymás után háromszor. A közönség a harmadik után kitört, elmondások szerint az emberek innen mentek az utcára tüntetni. Cziffra búcsúkoncertje is volt ez egyben, hiszen másnap családjával Franciaországba emigrált – idézte fel Balázs János, hozzátéve: az október 22-i hangversenyen identitásunk, kulturális örökségünk két nagy művészére, Liszt Ferencre és Cziffra Györgyre emlékeznek hálával, szeretettel és odaadással. A koncerten felcsendül még Liszt 3. Magyar rapszódiája és Brahms 2. szimfóniája.