A közönség és a művészszakma is nehezen fogadja el a közkedvelt Jászai Mari-díjas színművész, Venczel Vera halálát. Az M5 Librettó című műsorában a színpadon és filmekben egyaránt sikeres színésznő kollégája, Lukács Sándor vendégeskedett, aki csak a hála és a tisztelet hangján tudott beszélni szeretett pályatársáról, akivel a Színművészeti Főiskolán találkozott először. Már akkor lenyűgözte a színésznő karaktere, akit éteri szépségként jellemzett:
Csokonai talán megbocsátaná, hogy megfordítom a híres verssorát, de Venczel Vera egy égiekkel játszó földi tünemény volt
– fogalmazott a Kossuth-díjas művész, aki öt évtizedes barátságot ápolt a színésznővel, akinek élete végéig hálás lesz, amiért megmentette őt a tüdőgyulladástól.
„Gondoskodó szeretet volt benne, igazán törődött másokkal. Esterházy Péter első színpadi művét, a Búcsúszimfóniát nálunk, a Vígben mutattuk be. Volt egy közös jelenetünk, amelyben Vera engem lefürdetett. Én meztelenül ültem egy kádban, ő pedig közben mosdatott és elmondott egy monológot. Egy novemberi napon elromlott a színházban a fűtés, hideg volt. Vera aggódott a vizes jelenet miatt, halasztani szerette volna az előadást, mert félt, hogy megfázom. Képes volt a gyönyörű monológját a felére lerövidíteni, hogy ne fázzak meg és ne kapjak tüdőgyulladást. Ilyen nagyszerű ember volt ő” – emlékezett vissza az M5 kulturális csatorna műsorában Lukács Sándor, aki bizton állítja, Venczel Vera olyan típusú személyiség volt, akire senki nem tud rosszat mondani. A további részletek a Librettó idézett adásában visszanézhetők.
Borítókép: Venczel Vera 1974-ben. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
