Kezdjük a Dunakanyar posztimpresszionista festőjével, Szőnyi Istvánnal, ráadásul az alkotó főművével, a monumentális Gyümölcsszedőkkel. E festmény nem kizárólag a mester életművében, de a hazai újklasszicizmusban szintén kiemelt helyet birtokol. Valódi művészettörténeti szenzáció, hogy az 1928-ban készült festmény csaknem hat évtizedes lappangás után újra közönség elé kerül. A hatalmas képét a festő 1963-ban megrendezett emlékkiállítása óta nem láthatta a nagyérdemű, lévén tulajdonosa, aki szüleitől örökölte, villájában őrizte.
Amúgy a mester több munkát festett ezen a címen, 1925-ben és 1935-ben is. A remekmű már első nyilvános bemutatója, az Ernst Múzeum 1929-es Szőnyi-kiállítása idején meghódította a kritikusokat és a nézőket egyaránt. A Gyümölcsszedők 8000 pengős árával is magasan kiemelkedett a tárlat többi festménye közül. Sokatmondó tény, hogy a Zebegényi temetést 1200 pengőért megvásárolhatták a kiállításra ellátogató műbarátok. Kijelenthető: a Gyümölcsszedők Szőnyi István valaha műkereskedelembe bekerült legjelentősebb alkotása.
Szőnyihez hasonló ikon Kondor Béla, aki nem kizárólag a képzőművészetben, hanem az irodalomban is maradandót alkotott, elsősorban költőként.
A műtücsök felbocsátása címet viselő képét az 1945 utáni magyar festészet egyik legszerethetőbb alkotásaként tartja számon a művészettörténet. Most, mert életében nem kényeztették el az ítészek az öntörvényű, mondhatni önfejű művészt.
Ez a munka a fiatal Kondor Béla egyik első ikonos képe. 1958-ban készült, nem sokkal azután, hogy a főiskolát befejező művész felfedezte magának a bizánci ikonok varázsát. Életében csak ritkán vásárolt tőle múzeum, így könyvillusztrátorként kereste meg a kenyérre valót. Utolsó éveiben fényképeket készített a műtermében álló, pálcikákból eszkábálta repülőgépekről. A műtücsök felbocsátását 2002 őszén vásárolta meg Knoll József európai hírű magyar orvos, farmakológus, akinek az 1960-es évektől gyarapodó műgyűjteményét többek között Ámos Imre, Bálint Endre, Czóbel Béla, Egry József, Kádár Béla és Vajda Lajos fémjelezte. A Kondor-festményért fizetett több mint 43 millió forint 2002-ben sokakat meglepett, mert 1945 utáni magyar képért korábban sosem fizettek ekkora összeget. A mű megvételét követően alig három hónappal, a Knoll házaspár külföldi utazása idején betörtek otthonukba, és 31 másik festmény mellett e művet is ellopták. Bár három alkotást, köztük A műtücsök felbocsátását közvetítőkön keresztül vissza tudták vásárolni, ettől a pillanattól fogva Knoll József felhagyott a gyűjtéssel.
Kevéssé közismert a csodagyerekként indult Batthyány Gyula, teljes nevén Németújvári gróf Batthyány Gyula, mártír miniszterelnökünk dédunokája, aki mindössze háromesztendős fejjel kezdett rajzolni. Családja észrevette az ébredező tehetséget, édesanyja, gróf Andrássy Ilona, id. gróf Andrássy Gyula egykori miniszterelnök, az Andrássy út névadója lánya, mintegy a mecenatúra egyik formájaként, magántanárnak fogadta fel fia mellé Vaszary Jánost.
A párizsi Julian akadémiai és müncheni tanulmányok után, 1914-ben, Beck Ö. Fülöppel gyűjteményes kiállítást tartott az Ernst Múzeumban. Az ifjú művész tarolt, nem csupán a kritikusokat, de a gyűjtőket egyaránt lenyűgözte. Képei legjavát megvásárolták 27 ezer koronáért. Ez ma 41,85 millió forintnak felel meg. Neve külföldön is ismertté lett: még abban az évben kilenc képét beválogatták a San Franciscóban 1915-ben megnyíló Panama-Pacific tárlatra. Herczeg Ferenc és Tormay Cécile könyveit is illusztrálta, illetve keresett díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott.
Aztán következett a kommunizmus. 1952-ben koholt vádak alapján nyolc év börtönre ítélték, amelyből ötöt leült Márianosztrán. Vagyonát elkobozták, szabadulását követően két esztendővel meghalt.
Batthyány Gyula 1938-as tájképe reprezentatív, sokszor kiállított alkotása, beszédes párhuzamba állítható Salvador Dalí vagy Georgia O’Keeffe antropomorfizált, vagyis emberi formákkal felruházott munkáival.
Borítókép: Batthyány Gyula tájképe (Kieselbach Galéria/Harasztos Áron)
