El kell árulnom önöknek az igazságot: a Swinguistique 2011-ben alakult, azaz röpke fejszámolás rávilágít a tényre, hogy nem tíz-, hanem 11 esztendősek.
– Tavaly a járvány miatt nem tudtuk megtartani a születésnapi koncertet, így első lemezünk megjelenésére időzítettük, ami pedig 2012-ben volt, ráadásul a legújabb korongunkat, a negyediket is a Müpa-koncerten mutatjuk be – magyarázta az Artisjus-díjas énekes.
A bemutató vendégművésze Roby Lakatos világhírű hegedűvirtuóz lesz.
Nyilván nem véletlenül, amennyiben a muzsikus a magyar roma jazz műfaj emblematikus művésze, a Swinguistique pedig a manouche jazz, a francia cigány szving legismertebb hazai tolmácsolója.
Micheller Myrtill, miként fogalmazott, „francia vonzódással” bír, s bevallotta azt is: irigykedik rám, amiért az én felmenőim közt találhatók franciák. Megnyugtattam: semmi oka irigykedni, az említett felmenők a középkorban települtek Magyarországra, így őket hiába is keresnénk Frankhonban. Ráadásul nekem semmiféle vonzódásom sincs a gallok iránt, s ha el is látogattam volna Párizsba, ma már nem kockáztatnám a testi épségemet. Ellenben az érdekelt, vajon nála honnan a franciamánia?
– Már gyerekkoromban vonzott Párizs, ahová először 19 évesen utaztam, amikor is azt éreztem, mintha hazaérkeztem volna, annyira nem volt idegen semmi
– elevenítette fel életre szóló emlékét az énekesnő, aki akkoriban egy nyarat töltött Franciaországban.
Hazatérve pedig francia szakon (hol másutt?) folytatta, az egri tanárképző főiskolán (ma Eszterházy Károly Katolikus Egyetem). Ám a kiváló sanzonok, Edith Piaf vagy Mireille Mathieu legkevésbé sem vonzották akkortájt, kortársaihoz hasonlóan a nyolcvanas évek zenéit hallgatta. Így persze felvetődik: honnan a jazz iránti szerelme?
– Érettségi után beiratkoztam a konzervatórium előkészítőjére, a Postásba – avatott be Micheller Myrtill.
A Postásba, azaz a Benczúr utcai Postás Művelődési Központban, a későbbi Benczúr Házban működő Erkel Ferenc Alapfokú Jazz-Zeneművészeti Szakközépiskolába. Ahol természetesen nem tanultak francia jazzt, főleg nem manouche jazzt, azaz francia roma jazz muzsikát, amelynek születése Django Reinhard gitároshoz köthető. No meg zenésztársához, Stephane Grappelli hegedűshöz. Ámde
találkozott Pintér Tibor gitárossal, a műfaj szerelmesével, akivel azóta is együtt muzsikálnak többféle formációban.
– Később a jazz tanszakon…
– Hivatalosan a Zeneakadémia jazz tanszékén.
– … szintén az amerikai jazz volt a fő tantárgy. Pintér Tibort kezdte érdekelni a gypsy jazz gitározás, és amikor meghallottam, beugrott: milyen remekül illenek ehhez a francia dalok! Így aztán megnéztük, melyikeket lehet átdolgozni – mesélte az énekes, megjegyezve: nem gondolták volna, de Piaf legendás sanzonjai elbírták a szvingesítést.
– Nem vált kárukra. Mindazonáltal az ilyen ikonikus dalokkal óvatosan kell bánni – fűzte hozzá, majd a francia szving kapcsán elmesélte, hogy a második világháborúban partra szállt amerikai katonák játszotta zenét utánozták Django Reinhardték, miközben megtartották saját cigány muzsikájuk világát.
A manouche mellett Micheller Myrtill egyéb műfajokban szintúgy jelentős sikerrel alkot.
– Unalmas lenne az életem, ha nem jönnének be más hatások – vallotta be, hozzátéve: csak stílusjegyekben különböznek az egyes műfajok, énektechnikában, hangképzésben nem.
– Mert egy hangszerünk van – szögezte le, utalva a hangképző szervek összességére.
A Dékány Endrétől tanult hangképzést és tudását több mint két évtizede örökíti tovább növendékeinek.
– Nagyon szeretem csinálni, mert azt érzem, hogy át kell adnom a tanultakat – fogalmazott, s felvilágosított: a hang rendkívül sokat elárul az emberről, a hangfekvés ugyanis nagyon közel áll a személyiséghez.
Kodály országában mi, öregek, még úgy tanultuk: minden zenei oktatásnak népzenénk szolgáltat alapot.
– Öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy a gyökereim nekem is a magyar népzenébe nyúlnak, s nem telhet el úgy az életem, hogy nem énekeltem magyar népdalt, ami a szívemből szól
– mondta Micheller Myrtill.
Nosza, elkészítette az Inspired by Hungarian folksongs című lemezt, amelyen jazz-zenekarral, jazzesítve adja elő a népdalokat, amelyekkel kapcsolatban így fogalmazott: – Úgy tartják, melankolikusok a dalaink. De hát a történelmünk régre nyúlik, és számos komoly megpróbáltatás alakította. Ezek mutatják, hová fejlődtünk, hogy például képesek vagyunk-e jobban megvédeni magunkat vagy jobban ki tudunk-e kapaszkodni a gödörből. Ezért kötelességünk továbbadni mindazt, amire múltunk tanít.
Borítókép: Micheller Myrtill (Fotó: Bach Máté)
