A francia kultúra szerelmese

Évtizednyi sikeres működését ünnepli meg pénteken este a Müpában a Myrtill és a Swinguistique zenekar. Micheller Myrtillt mindenekelőtt jazzénekesnőként ismerjük; beszélgetésünkből kiderül, miért tartja fontosnak a magyar népzenét.

Micheller Myrtill Énekesnő 20220209 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

El kell árulnom önöknek az igazságot: a Swinguistique 2011-ben alakult, azaz röpke fejszámolás rávilágít a tényre, hogy nem tíz-, hanem 11 esztendősek.

– Tavaly a járvány miatt nem tudtuk megtartani a születésnapi koncertet, így első lemezünk megjelenésére időzítettük, ami pedig 2012-ben volt, ráadásul a legújabb korongunkat, a negyediket is a Müpa-koncerten mutatjuk be – magyarázta az Artisjus-díjas énekes.

A bemutató vendégművésze Roby Lakatos világhírű hegedűvirtuóz lesz. 

Nyilván nem véletlenül, amennyiben a muzsikus a magyar roma jazz műfaj emblematikus művésze, a Swinguistique pedig a manouche jazz, a francia cigány szving legismertebb hazai tolmácsolója.

Micheller Myrtill, miként fogalmazott, „francia vonzódással” bír, s bevallotta azt is: irigykedik rám, a­miért az én felmenőim közt találhatók franciák. Megnyugtattam: semmi oka irigykedni, az említett felmenők a középkorban települtek Magyarországra, így őket hiába is keresnénk Frankhonban. Ráadásul nekem semmiféle vonzódásom sincs a gallok iránt, s ha el is látogattam volna Párizsba, ma már nem kockáztatnám a testi épségemet. Ellenben az érdekelt, vajon nála honnan a franciamánia?

– Már gyerekkoromban vonzott Párizs, ahová először 19 évesen utaztam, amikor is azt éreztem, mintha hazaérkeztem volna, annyira nem volt idegen semmi 

– elevenítette fel életre szóló emlékét az énekesnő, aki akkoriban egy nyarat töltött Franciaországban.

Hazatérve pedig francia szakon (hol másutt?) folytatta, az egri tanárképző főiskolán (ma Eszterházy Károly Katolikus Egyetem). Ám a kiváló sanzonok, Edith Piaf vagy Mireille Mathieu legkevésbé sem vonzották akkortájt, kortársaihoz hasonlóan a nyolcvanas évek zenéit hallgatta. Így persze felvetődik: honnan a jazz iránti szerelme?

– Érettségi után beiratkoztam a konzervatórium előkészítőjére, a Postásba – avatott be Micheller Myrtill.

A Postásba, azaz a Benczúr utcai Postás Művelődési Központban, a későbbi Benczúr Házban működő Erkel Ferenc Alapfokú Jazz-Zeneművészeti Szakközépiskolába. Ahol természetesen nem tanultak francia jazzt, főleg nem manouche jazzt, azaz francia roma jazz muzsikát, amelynek születése Django Reinhard gitároshoz köthető. No meg zenésztársához, Ste­phane Grappelli hegedűshöz. Ámde 

találkozott Pintér Tibor gitárossal, a műfaj szerelmesével, akivel azóta is együtt muzsikálnak többféle formációban.

– Később a jazz tanszakon…

– Hivatalosan a Zeneakadémia jazz tanszékén.

– … szintén az amerikai jazz volt a fő tantárgy. Pintér Tibort kezdte érdekelni a gypsy jazz gitározás, és amikor meghallottam, beugrott: milyen remekül illenek ehhez a francia dalok! Így aztán megnéztük, melyikeket lehet átdolgozni – mesélte az énekes, megjegyezve: nem gondolták volna, de Piaf legendás sanzonjai elbírták a szvingesítést.

Francia dzsessz magyaru hangon  Fotó: Bach Máté

– Nem vált kárukra. Mindazonáltal az ilyen ikonikus dalokkal óvatosan kell bánni – fűzte hozzá, majd a francia szving kapcsán elmesélte, hogy a második világháborúban partra szállt amerikai katonák játszotta zenét utánozták Django Reinhardték, miközben megtartották saját cigány muzsikájuk világát.

A manouche mellett Micheller Myrtill egyéb műfajokban szintúgy jelentős sikerrel alkot.

– Unalmas lenne az életem, ha nem jönnének be más hatások – vallotta be, hozzátéve: csak stílusjegyekben különböznek az egyes műfajok, énektechnikában, hangképzésben nem.

– Mert egy hangszerünk van – szögezte le, utalva a hangképző szervek összességére.

A Dékány Endrétől tanult hangképzést és tudását több mint két évtizede örökíti tovább növendékeinek.

– Nagyon szeretem csinálni, mert azt érzem, hogy át kell adnom a tanultakat – fogalmazott, s felvilágosított: a hang rendkívül sokat elárul az emberről, a hangfekvés ugyanis nagyon közel áll a személyiséghez.

Kodály országában mi, öregek, még úgy tanultuk: minden zenei oktatásnak népzenénk szolgáltat alapot.

– Öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy a gyökereim nekem is a magyar népzenébe nyúlnak, s nem telhet el úgy az életem, hogy nem énekeltem magyar népdalt, ami a szívemből szól 

– mondta Micheller Myrtill.

Nosza, elkészítette az Inspired by Hungarian folksongs című lemezt, amelyen jazz-zenekarral, jazzesítve adja elő a népdalokat, amelyekkel kapcsolatban így fogalmazott: – Úgy tartják, melankolikusok a dalaink. De hát a történelmünk régre nyúlik, és számos komoly megpróbáltatás alakította. Ezek mutatják, hová fejlődtünk, hogy például képesek vagyunk-e jobban megvédeni magunkat vagy jobban ki tudunk-e kapaszkodni a gödörből. Ezért kötelességünk továbbadni mindazt, amire múltunk tanít.

Borítókép: Micheller Myrtill (Fotó: Bach Máté)