A művészet titkos kódja + képgaléria

A két éve működő FiumeiGuide applikáció után a helyszínen mutatták be a nemzeti sírkert legújabb turisztikai szolgáltatását, amely a séták során idegenvezetés nélkül is azonnali hozzáférést biztosít művészettörténeti információkhoz a parcellaszéli QR-kódok okostelefonnal való leolvasásával. Válaszokat kaphatunk többek között olyan izgalmas kérdésekre, hogy például az előző századforduló magyar szobrászai miért éppen a meztelen női és férfitestek ábrázolását tartották a legalkalmasabb témának egy síremlékre, és hogyan viszonyult az akt-konjunktúrához a korabeli gyászoló közönség?

Fiumei úti Temető Szoborpark séta. 20220527 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

Történész idegenvezetőnk Ligeti Miklós három gyászban megtört nőalakot ábrázoló márványszobrára is felhívta a figyelmet, amely az első világháború után, 1925-ben került Elek Pál nyughelye fölé. A három nemzedékhez tartozó, egymás vállán zokogó hölgykoszorú az eredetileg életörömöt megszemélyesítő „három grácia” alakját idézi, akik most a gyász terhe alatt roskadoznak.   

De nem minden művész kezelte a gyászt ilyen profán megközelítéssel. A szobrászok sokszor nem az elmúlás felett érzett megrendülést ábrázolták, ehelyett inkább az elhunyt életművéből merítettek momentumot. Ezt példázza Lotz Károly sírköve, amelyen Pásztor János bronzszobra ékeskedik: a néhai festő, akinek vállára múzsaként az a karcsú, vásznakról ismerős nőalak támaszkodik, akiben szeretett nevelt lánya, Kornélia ismerhető fel. 

Elgondolkodtató, hogy mennyire felül tudott emelkedni a korabeli közönség az álszent prüdérián, ha a test naturális valóságát a művész kellő ízlésességgel tálalta! Szembeötlő bizonyítéka ennek az a nagyszámú női és férfiakt, amely visszatérő motívumként szerepel a síremlékeken, persze mindig valamilyen gesztust, érzelmet kifejezve, valamelyik allegorikus alakot megszemélyesítve. Állítólag ennek elfogadtatásában úttörő szerepe volt az akkor fiatal szobrásznak, Ligeti Miklósnak, aki Tóth Béla újságíró, publicista síremléke számára egy férfiaktot alkotott „Az igazság harcosa” címmel. A tollal a kézben, eltökélten álló fiatal atléta alakjáról könnyen az a gondolat támad a szemlélőben, hogy íme, a meztelen igazság! Megboldogult újságíró kollégánk a mennyekből letekintve aligha nehezményezi, hogy síremléke az életéről, a munkásságáról szól. Miként Lyka Károly, a dualizmus, majd a Horthy-korszak meghatározó művészettörténésze és kritikusa is megfogalmazta:

Az ember görcsösen ragaszkodik az el nem múláshoz, a művészet az egyetlen metódus, amellyel el is éri vágyát.

Az elmúlás ténye tehát az ő értelmezésében csak akkor kétségbeejtő, ha e világi életünk érdemtelenül, következésképp értelmetlenül múlt el. 

Borítókép: Sziklay Szeréna síremléke (Fotó: Bach Máté)