Hazánkban egyfelől az új gazdasági mechanizmus kísérlete, míg Párizsban a diáklázadások köthetők a sorsfordító, 1968-as esztendőhöz. És persze az augusztus 20-i csehszlovákiai, „testvéri” intervenció, amelyet gondosan igyekezett elfedni a III. Táncdalfesztivál döntője, benne az Illés Amikor én még kissrác voltam mindent elsöprő győzelmével. Ugyancsak az évhez kötődik a Tolcsvay-trió első kislemezének (Boldogtalan vándor/Ne menj el) megjelenése is, amelyet a Magyar Rádió stúdiójában rögzítettek.
Vasfüggöny ide, elvtársi éberség oda, úgy tűnik, a beatmozgalom megállíthatatlanul tör utat magának hazánk (s persze az egykori szocialista blokk országainak) fiatalsága körében. Hiszen ha mesterségesen zavarják is, mégiscsak fogható a Szabad Európa Rádió, valamint a Radio Luxembourg zenei adása – s, a Petőfin alternatívaként – „a Komjáthy” is, amelyekben rendre megjelennek az épp aktuális, mainstream zenék. Merthogy igény van rá. A szocialista kultúra komisszárjai, felkent oltalmazói persze óvatosak, hiszen tizenhárom esztendő nem olyan hosszú idő, nem hiányzik nekik még egy ’56… Ugyanis a műfaj tömegeket vonz, kiváltképp a fiatalokat, akik tudvalevő, hogy fogékonyak az újra, a konvenciót elutasítva pedig hajlamosak a lázadásra.
E hatvanas évek közepét jellemző élethelyzetbe csöppent bele a Tolcsvay testvérek (Béla és László), valamint Balázs Gábor alkotta, folkbeatet zászlajára tűző formáció két akusztikus gitárral plusz nagybőgővel, hozzá háromszólamú énekkel. A népzenei elemeket jó érzékkel és aránnyal használó, egyedi hangzásával színpadra álló hármas fogat hamar elnyerte a beatzenére éhes fiatalság kegyeit.
A testvérpár története a korszak nagyjaihoz képest viszonylag kevés nyilvánosságot kapott. Az akkoriban szinte élet-halál kérdést jelentő nagylemez is csak az „utolsó pillanatban” (1972) esett be, hiszen az akkor már Tolcsvayék és a Trió (T&T) néven működő formáció egy része esztendővel később feloldódik az új szupergruppban, a Fonográfban. Ezért (is) hiánypótló a Tolcsvay testvérek – Antológia 1968–1973 címmel napjainkban napvilágot látott komplex kiadvány a Kultúrbarlang gondozásában.
Majnik László rockszakírónak, aki – mások mellett – korábban alaposan kivesézte az Illés hanghordozóit, most sem okozott gondot a testvérzenekar munkásságának rekonstruálása, fókuszban az 1946-os születésű Tolcsvay Bélával, valamint a négy évvel fiatalabb Tolcsvay Lászlóval. A zongora alatti játszótéren induló gyerekkortól kezdve, folytatva a Rangers, illetve Wanderers zenekarokon át a Tolcsvay-trióig, majd a rövid duós átmenetet követően elérkezve a T&T-ig. Majnik jó szokásához híven minden részletre kiterjedően veszi górcső alá nagyrészt a Magyar Rádió stúdiójában rögzített, kis- és nagylemezen megjelent dalokat, ám mindezt az előző három kötethez képest kissé visszafogottabban teszi. Mielőtt – elsősorban a zenészek – felhördülnének, sietek megnyugtatni mindenkit, hogy jellegzetes ismertetőjéből esze ágában sem volt gyökerestől kitépni a szakmaiságot. Elemzéseiben, ha némileg ritkítva is, de jó arányérzékkel bukkannak fel a tonika, az akkordbontás, a C-dúr és az E-moll zeneelméleti kifejezések, s persze nem nélkülözzük a szubdomináns IV. fokú hangsort sem. Miként a riffek sem vonultak teljesen nyugdíjba a szerző eszköztárából.
Tolmácsi János Kultúrbarlang-lakó, akarom mondani tulajdonos, időt, pénzt és önmagát nem kímélve rekonstruálja a Tolcsvay testvérpár 1973-ig tartó közös munkásságát. Erről árulkodik a keményfedeles borító, a vastag, fényes, prémium kategóriás papír, amelyen az ősrégi fekete-fehér fotók is nagyszerűen érvényesülnek. Ehhez járulnak a Tolcsvay Béla által gondosan megőrzött és itt közzétett korabeli újságcikkek, plakátok másolatai, valamint egy minden apró részletre kiterjedő, öt esztendőt átfogó diszkográfia. A könyv belső borítójához csatolt dupla CD és DVD (amely a korszak összes Tolcsvay-felvételét tartalmazza, és amelynek megjelenését a Hungaroton önzetlen felajánlásával támogatta), audio-, illetve audiovizuális élménnyel gazdagítja az exkluzív kiadványt.Hogy milyen ember, illetve muzsikus Tolcsvay Béla és Tolcsvay László? Akinek a hatvannégy plusz harmincegy oldalas kötetből nem derült volna ki, az alábbi ars poeticák segíthetnek a megismerésben: „Szeretet nélkül a dal semmire se jó”, „Hiszek a muzsika teremtő erejében”.
Borítókép: Tolcsvayék és a trió: Tolcsvay Béla, Tolcsvay László, Czipó Tibor, Németh Oszkár, Móricz Mihály Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)
