Bella István Arccal a földnek (1989) című versében az ötvenhatos mártírokat idézi meg. Őket ugyanis koporsó nélkül, a föld felé fordított arccal, szögesdróttal hátrakötözött kézzel temették el. „Arccal a földnek, ahogy éltem, / élek, élő, a föld alatt, / fekete kátránypapír-éjben, / hol nem megy le, s nem kel fel a nap, // mert ragyog örökkön örökké / földdel teli szívem helyén / napvilág-halhatatlan rögökké / fényesedett emberremény.”
Borítókép: Az Új Köztemető 301-es parcellájánál, Nagy Imre egykori miniszterelnök újratemetésének évfordulója, valamint a kommunista diktatúra áldozatainak kopjafái felújítása alkalmából, június 16-án tartott megemlékezés résztvevői. Áder János volt köztársasági elnök mellett Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója és Sömjéni László Géza, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!