Egy templomtorony falra vetett árnyéka, egy díszes oszlopfő, domboldalból gyászosan meredező keresztek, a repce sárgájával körülölelt robusztus falak, egy bronzba öntött hajdani nagyság tarkója. Részletek a magyar nemzeti múltból. Hangulatokat keltenek inkább, mint történeteket mesélnek. Utóbbira ott van a betű, és persze az emlékezet. A falakon függő fényképek sora népünk utóbbi ezer évének történelmébe kalauzol bennünket; felidézi a dicső múltat és az óriási véráldozatokat egyaránt, az azok mementójául szolgáló helyszínek, épületek, tárgyi emlékek részleteinek vagy egészének megjelenítése által.
Emlékhelyeket látunk Magyarországról, melyek egyre bővülő körét a Nemzeti Örökség Intézete gondozza, hogy méltó helyet foglalhassanak el a magyar nemzettudatban. Gedai Csaba az intézmény megbízásából kezdte fotózni a magyarság közös emlékezetét őrző helyeket, később azonban már a belső, lelki indíttatás dominált. Ahogy Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének a főigazgatója fogalmazott a megnyitón: személyes magyarságtudatát is kifejezi munkája által. Mint mondta, a megörökített emlékhelyek olyan erős kapaszkodókat jelentenek a múltunkhoz, amelyeket egyre tudatosabban kell majd kihasználnunk a jövő generáció nevelése érdekében.

A képeket tovább szemlélve sok ismerős, ikonikus helyszínnel találkozunk, melyek teljes valójukban, mindenféle szemérmeskedés nélkül, a képkivágás mértani közepéről üzenik: nem akármilyen nemzet ez a magyar, nem akármilyen múlttal. Találkozunk számos olyan lenyomattal is, melyek valamilyen kis részletet megmutatva utalnak az egészre. Ezek mögött mindig több mondanivalót sejt a szemlélő, mert minél több részlet bújik el az éhes szemek elől, a lehetőségek annál nagyobb tárháza nyílik meg az elmékben. Ezekhez a képekhez személyes történetek is gyakran fűződnek, mint amikor kora reggel a fotósra zárják a Tihanyi Bencés Apátság ajtaját, s a padsorokban ülve megilletődve nézi az ablakokból beáradó reggeli fények játékát a belső térben. Ilyenkor nem lehet fotózni, csak élvezni, ahogy megérkezik a hely szelleme – meséli Gedai Csaba, akit a lelki tényező inspirál leginkább a munkában.