Magyarok ezrei zarándokolnak ilyenkor a csíksomlyói pünkösdi búcsút megelőző napon Gyimesbükkre, részt vesznek a Kontumáci kápolnánál tartott püspöki szentmisén és meglátogatják a 30. számú vasúti őrházat, amely méltó módon helyreállítva, szilárdan őrzi a múlt emlékeit és hirdeti, hogy itt állt egykor a régi Magyarország ezeréves határa. A Tatros folyótól északra emelkedő dombra épült egykori vámház és vesztegzár épületéről kapta a nevét a Kontumáci kápolna, melynek helyén állt valamikor a Gyimesek első római katolikus temploma. A szabadtéri szentmisét a meredeken felfutó domboldal hívogatóan tarka virágtengerében ülve hallgattuk. Mise után a tetőre felkapaszkodva elénk tárult a vonat ablakából is megcsodált táj, a Gyimesek világa, ahol a gyimesi csángók élnek. Szemközt áll a 30. számú vasúti őrház, amely a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza volt. A helyi iskola egykori igazgatójának, Deáky Andrásnak és lelkes adományozóknak köszönhetően sikerült visszaállítani az épület eredeti formáját. Az őrház mögött meredek, omladozó lépcsősor visz fel a Rákóczi-vár romjaihoz.
Zarándokcsoportunk a Misszió Tours szervezésében utazott busszal Székelyföldre, hogy részt vegyünk a búcsún, közösen imádkozzunk, átéljük a találkozást Babba Máriával, megismerjük vagy újra lássuk Székelyföld emblematikus helyeit, ahol nagy elődeink nyomait fedezhetjük fel, átéljük a táj varázsát, halljuk az ízes szavakat és érezzük a helyiek szeretetét. Két alkalommal csatlakoztunk a Boldogasszony zarándokvonat utasaihoz, akikkel együtt élhettük át az utazás élményét a Kárpát-medence egyik legszebb völgyhidakkal és alagutakkal tűzdelt vasúti vonalán, mely festőien szép tájakon vitt minket. Gyergyószentmiklóson volt a szállásunk, Hargita megye harmadik legnépesebb városában, az egykori Gyergyószék központjában. Itt él családjával székely idegenvezetőnk, Magyari Vass István, aki kísérőnk volt utunk során. Történetein keresztül megelevenedtek a tájak, benépesültek a városok, falvak, melyeken átrobogtunk. Az ő szemével láttuk Székelyföldet, átadta nekünk tudása legjavát, történetei múltunkba repítettek, felfedve közös gyökereinket. Velünk utazott Kiss György atya, a csoport lelki vezetője is.
Gyimesbükkből jövet, késő délután ellátogattunk a csíksomlyói kegytemplomba. Egyszerre értünk ide a gyergyóalfalui keresztaljával, akik a hagyomány szerint elsőként érkeznek Mária üdvözlésére. A csíksomlyói kegyszobor figyelmeztetésének és közbenjárásának tulajdonítják a székelyek azt, hogy 1567-ben a Tolvajos-tetőn le tudták győzni János Zsigmond seregét. A gyergyóalfalui István pap Csík és Gyergyó népének élére állva a Tolvajos-tetőn állította meg a sereget, akik hitük erőszakos megváltoztatására akarták kényszeríteni őket. Így tarthatta meg katolikus hitét Csík és Gyergyó vidéke. Innen ered tehát, hogy az alfalvi keresztalja halad az élen a búcsúba menő keresztalják közül. A kegytemplomba lépve valósággal megüti az embert a fenség és hálatelt szívvel lépked a főoltár mögött őrzött Mária-szobor felé. Hatalmas sorok kígyóznak, hogy megérinthessék a szobrot, mely a 16. század elején készült hársfából. Babba Máriát, a Napba öltözött asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból álló koszorú látható. Királynőként a fején korona, jobb kezében jogar, bal karján a szintén koronás kis Jézus. „És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, ki a Napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a Hold, és az Ő fejében tizenkét csillagból korona” (Jelenések könyve). A szó – Babba – eredete a múlt messzi homályába vész, eleink talán keletről hozták magukkal. Jelentése, úgy vélik: szép.
A századok folyamán a kegyszoborral számtalan csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Több alkalommal is olyan fényben ragyogott, hogy világossága betöltötte a templomot. A hit szerint a Napba öltözött asszony arcának színeváltozása, a feltűnő szomorú arckifejezése a hívek számára jelezte valamilyen ellenség, vagy veszély közeledtét és többször könnyezett is. Az 1661-es török-tatár betöréskor, amikor a templomot felgyújtották a támadók, a szobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér el akarta szállítani a szobrot, de az olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudta elhúzatni a szekeret. A tatár vezér miután kardjával hozzávágott a szoborhoz, karja bénán lehanyatlott. A Szűzanya arcán ma is láthatóak a sérülések nyomai, melyeket nem tudtak eltüntetni. A Szűzanya oltalmába vetett hit nagyon hamar elterjedt a katolikusok körében, amelynek következtében Csíksomlyó a székelység legjelentősebb búcsújáró helyévé vált.
A búcsú napján a Boldogasszony zarándokvonat utasaival közösen alakított keresztaljjal gyalogoltunk a kegytemplomhoz, majd a nyeregbe, ahol részt vettünk az ünnepi szentmisén. Pax et bonum! (Béke és jóság!) – ez volt a jelmondata az idei fogadalmi pünkösdi búcsúnak, melyen mintegy 350 ezren vettünk részt. Ki gyalogosan, ki lóháton, ki szekéren tette meg a csíksomlyói nyereghez vezető utat. Újra és újra énekeltük a régi székely himnusznak tartott éneket, köszöntve ezzel a Csíksomlyói Szűzanyát, erősítve lelkünket a sok szépség és érzés befogadására, mely a nyeregben tölti el az embert: „ Ó én édes jó Istenem, / oltalmazóm, segedelmem, / vándorlásban reménységem, / ínségemben lágy kenyerem… Vándorfecske hazatalál, / édesanyja fészkére száll. / Hazajöttünk, megáldott a / Csíksomlyói Szűz Mária.”
A béke megteremtésének fontosságáról beszélt a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szentmiséjén Udvardi György veszprémi érsek, az esemény szónoka. – A Szentlélek kiáradásának megünneplése gyűjt egybe minket ezen az ősi Mária- kegyhelyen. […] Különböző helyekről érkeztünk, akár különböző motivációval is: keresztény hitünk ünneplése, kéréseink-könyörgéseink, közös imádság, ősi hagyományunk megőrzése, a zarándoklással járó áldozat fölajánlása, a megtérés szándéka, a lelki megerősödés, a találkozás vágya, az együvé tartozás élménye vezethet bennünket – fogalmazott ünnepi prédikációjában Udvardi György, veszprémi érsek. A szentmise végén több százezer torokból csendült fel a magyar és székely himnusz a csíksomlyói nyeregben.
Vasárnap Gyergyószentmiklós katolikus temploma előtti téren, szabadtéri ünnepi szentmise keretében búcsúztak el a helyiek a zarándokoktól, akik sosem feledik az együtt töltött időt, az együtt mondott imákat és az átélt élményeket.
Borítókép: A zarándokok megérkeznek Gyimesbükkre (Fotó: Bényei Adrienn)
