A közösséghez tartozás ereje

A Színház- és Filmművészeti Egyetem a szakmai közösségépítés és fejlődés, valamint az oktatók és a diákok találkozása céljából hívta életre az Alkotóműhelyek hetét, melynek a Mészáros utcai Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet ad otthont. A szorgalmi időszakot megelőző héten izgalmas előadásokon, tréningeken és kötetlenebb eseményeken ismerkedhetnek meg egymással a drámaelméleti, a színházi és a filmes képzésben tanuló hallgatók és oktató kollégák. Az egyetemi diákéletről Boda Ábel másodéves televíziós műsorkészítő hallgatóval, a filmes képzés eredményeiről pedig Csáky Attila producerrel, a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet intézetvezető helyettesével beszélgettünk.

Budapest Színház- és Filmművészeti Egyetem, Alkotóműhelyek Hete Fotó: Teknos

Boda Ábel másodéves televíziós műsorkészítő szakos hallgató.                          Fotó: Teknős Miklós

Ez utóbbiak elengedhetetlenek ahhoz, hogy minőségi munkát végezzenek a campuson belül és kívül. Boda Ábel megosztotta velünk, hogy több órányi, akár több napnyi előkészület, forgatás, majd utómunka szükséges ahhoz, pár percnyi anyag képernyőre kerüljön. 

A háttérmunkába maga is belekóstolhatott, hiszen az egyetem különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a hallgatók már a kezdetektől bekapcsolódjanak a most futó produkciók valamelyikébe.

 Boda Ábel tavaly a Fábry Show forgatásán járt, idén pedig az MTVA balatoni műsorának háttérmunkáiban szerezhetett tapasztalatot. Tanáraiknak köszönhetően a hallgatók rendszeresen ellátogatnak filmforgatásokra is, melyet már Csáky Attila producer, a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet intézetvezető helyettese is kiemelt. Mint mondta, az egyetem célja, hogy a szakmát aktívan gyakorló, elismert művészek oktassák a következő filmes generációt az SZFE-n.

Számomra az a legfontosabb, amikor a hallgatók elvégzik az egyetemet, tudjanak filmet készíteni, s azonnal integrálódjanak a filmes iparba. Ma ugyanis európai szinten Magyarországon költik a második legtöbb összeget erre az iparágra, ez éves szinten több mint 200 milliárd forintot jelent. Rengeteg nemzetközi és magyar produkción dolgoznak itthon, s azt gondolom, hogy természetesen a hazai nemzeti filmgyártás mellett ebbe a nemzetközi áramlatba is érdemes becsatornázni azokat a hallgatókat, akik nálunk végeznek. Én elsősorban a hallgatói vizsga- és diplomafilmekért, valamint a szakmai gyakorlatok hátteréért felelek. Az SZFE berkein belül az elmúlt egy évben közel ötven darab vizsgafilm készült, melyből több is szép sikereket tudhat magáénak

– hangsúlyozta Csáky Attila. Hozzátette, hogy e célnak elérésében kulcsfontosságú az a technikai apparátus, mely mára már megtalálható a Mozgóképművészeti Intézetben: „A minőségi oktatáson túl a megfelelő háttérfelszerelés – többek között kamerák, műtermek és filmszakmai szoftverek – olyan magas fokú használatára kell megtanítani a hallgatókat, hogy a végzést követően azonnal megállják a helyüket a filmiparban.”

Csáky Attila producer, a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet intézetvezető helyettese.                      Fotó: Teknős Miklós

Az oktatási rendbe illeszkedő vizsgamunkákon túl egy teljesen szabadon választott téma feldolgozására a művészhallgatók egyéni projektjeit és a filmesek és a színházasok közös munkáját pályázati keretek között is kívánja segíteni kívánja az SZFE: 

25 millió forint keretösszegű pályázatot írt ki az egyetem azzal a céllal, hogy különböző szakon tanuló hallgatók egyéb filmes és színházi produkciókat hozzanak létre. Minden projektötlettel 1 millió forintra tudnak pályázni a diákok, s egy éven keresztül dolgozhatnak közösen a saját terveik megvalósításán.

Az együttműködésre és a közös gondolkodásra a projekteken és a kurzusokon kívül lehetőséget ad számos más program is, ilyen például az Alkotóműhelyek hete vagy éppen a Nyári Akadémia. Az idén újra megrendezett SZFE Nyári Akadémiája lehetőséget ad arra is, hogy találkozzanak a kaposvári művészhallgatókkal, s új ismeretekkel gazdagodjanak: „Augusztusban egy hetet töltöttünk Debrecenben, ami fantasztikus élmény volt mindannyiunk számára. Nemcsak SZFE-sekből állt a csoport, hanem a Kaposváron tanuló színészhallgatók első évfolyama is csatlakozott hozzánk. Jó hangulatban telt a hét, már az első napokon látszott, hogy a kölcsönös szimpátia jellemzi a hallgatók kapcsolatát” – idézte fel a debreceni napokat Boda Ábel, majd hozzátette:

Egyik nap például a Hortobágyra utaztunk, de volt élő zene és táncos program is. Sok-sok élménnyel gazdagodtam, s ezen képek sokáig fognak futni emlékem mozijában.

Az Alkotóműhelyek hete jó példa arra, hogy pezsgő diákélet, s eredményes oktató-diák kapcsolat jellemzi az SZFE-t. Amikor arról kérdeztem Boda Ábelt, hogy milyen tanácsot adna azoknak, akik még csak álmodoznak arról, hogy egyszer e közösség tagjai lesznek, elmondta, hogy a legjobb, ha mernek önmaguk lenni, s ne görcsöljenek egyáltalán a megmérettetéseken:

A felvételi vizsgákat próbálják meg élményként megélni. Különösen fontos, hogy legyenek önmaguk, találják meg a saját hangjukat, mert ez utóbbit a tanárok is értékelik.

Borítókép: Hallgatók színházi foglalkozáson (Fotó: Teknős Miklós)