Színészileg a legnagyobb kihívás ennek a szerepnek a megformálásában az, hogy mivel nem kronológiailag veszik fel a filmet, ezért megfeszítetten kell koncentrálni arra, hogy a napi négy-öt jelenet a filmben pontosan hol és milyen lelkiállapotban történik.
– Rögtön az első héten vettük fel a film legnehezebb jelenetét, de épp egybevágott a magánéletem történéseivel, ami segített az átélésben. Sokszor történt már ez így velem. Érdekes érzés a színésznek, hogy fáj valami, végtelenül fáj, és közben tud arra is gondolni, hogy milyen szép lesz majd ezt megosztani a szerepével.
A Koltai Lajossal való munka kapcsán a színész megjegyezte, hogy fél pillantásokból megértik egymást, és nagyon vágyik arra, hogy megcsinálja, amit a rendező szeretne látni.
– Tudom, hogy a szívem képes rá, és jó lenne neki ezt odaadni. Remélem, hogy Semmelweis rajzolódik majd ki ezáltal.
Vecsei H. Miklós az interjúban arról is beszélt, hogy vannak pillanatok, amikre nem lehet felkészülni. Ilyen volt, amikor a kezébe adták az első, pár hetes újszülötteket.
– Ahogy szinte átélhettem a születés pillanatát, vagy ahogy egy síró csecsemő elhallgatott, amikor összenéztünk, ezek olyan helyzetek, amikre nem lehet felkészülni. Sőt ez az élmény sokkal közelebb hozott Semmelweishez, és kicsit átkonstruálta bennem a döntéseinek okát. Előtte úgy játszottam, mint egy orvos, aki szeretné megfejteni egy talányos kór okát. Miután kezembe adták a babákat, már úgy játszottam, mint egy orvos, aki szereti ezeket a gyerekeket, és büszke az anyukájukra, és mindenét feláldozza, hogy megmentse őket.
– fogalmazott a színész.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!