A magyar Tempevölgy

Változik a líra és a lírikus hangja is, de a Balaton megmarad örök múzsának – véli Kovács Emőke történész, aki Fekti Vera balatoni képeihez irodalmi idézeteket párosított a „Tükre lőn az égnek…” című kiállítás kurátoraként. Az Aranytíz Kultúrház időszaki tárlata november 18-ig látogatható.

– A Bús férfi panaszai című kötetben jelent meg Kosztolányi Dezső Milyen sötét-sötét a Balaton című verse, amely történelmi tragédiákat – őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, Trianon – és személyes kudarcokat vetít ki a tóra. Talán ez az 1920-as években írt költemény az egyetlen, amelyben még a tihanyi visszhang is elhallgat: „Nem szól a visszhang és szívem se szól, / csak ők kacagnak még, a gyerekek. / Trillás örömük az eget veri, / én hallgatom, de már nem nevetek.” 1945 után több magyar költő is a Balaton mellett talált menedékre – mondja a kurátor. – Illyés Gyula Tihanyban írta meg az Egy mondat a zsarnokságról című versét, Képes Géza Szántódon a Vajúdó világ és a Balatoni dalok című kötetét. Szabó Lőrinc Balatonbogláron kezdett bele A huszonhatodik év szonettjeibe.

A szigligeti Alkotóház 1952-ben nyitotta meg kapuit, és immár hetven éve készteti az írókat és költőket arra, hogy megemlékezzenek az ihletet adó tündéri tájról, tüneményről és ragyogásról. Fekti Vera célja is ez: visszatükrözni a természet szépségét, és a tó természeti kincseinek megörökítésével hozzájárulni kulturális értékeink megőrzéséhez. „Tükre lőn az égnek…” című kiállítása november 18-ig látogatható.

Borítókép: a kiállítás (Fotó: Teknős Miklós)