Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Fővárosi Zeneiskola Szervezet részeként működő Jázmin utcai iskola zongora tagozat hallgatója lehettem. Tanárnőnk, dr. Mészáros Gyuláné Krizmanits Klára Bartók növendéke és kiváló zenepedagógus volt, imádta a gyerekeket, imádta a tanítást, fanatizált mindnyájunkat. Később „ befutott” tanítványai közül Lakatos Bélán kívül Pertis Jenőt és Pertis Zsuzsát érdemes megemlíteni.
Ebben a körben – még gyerekekként – volt módom barátságba kerülni Lakatos Bélával. Egy évvel járt alattam. Csöndes, szerény gyerek volt, csak ritkán tudtuk elcsábítani egy kis focizásra a Pap térre.
Abban az időben, az 1950-es évek közepén a jazz szigorúan tiltott terület volt, de Béla már akkor bontogatta jazzes szárnyait. Örömmel játszott a mi örömünkre, ha a tanárnőnk késett, ám ha váratlanul megjelent, akkor „ Majd adok én nektek jazzelni!” felkiáltással kiosztott egy-két fülest.
1956 tavaszán abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy a Jázmin utcai zongoristákat a Budapesti Zeneiskola Szervezet főigazgatója, Irsay Vera kívánta levizsgáztatni. Remegő kézzel és lábbal bevonultunk, ahol a főigazgató és udvartartása fogadott minket. Persze a tanárnőnk is nagyon izgult. Mindnyájan lejátszottuk jól-rosszul vizsgadarabjainkat. Lakatos Béla Bachot, Mozartot és Bartókot játszott, kiválóan. A nagy hatalmú főigazgató – elismeréssel hangjában – megkérdezte:
– Béluskám, mi akarsz lenni?
– Hát zongoraművész!
– Na és ki a példaképed?
– Hát a Ciffra!
Meghűlt a levegő a teremben, hiszen akkor Fischer Annie volt a sztár, Cziffra pedig börtönben ült!
– Na jó, mit hoztál még?
– A Fonódalt.
Béla pedig valami elbűvölő, korát meghazudtoló érett szépséggel és finomsággal lejátszotta Mendelssohn Dalok szöveg nélkül sorozatából a Spinnerliedet, és a teremben megállt a levegő.
A főigazgatónő megindult, fátyolos hangon szólalt meg:
Béluskám! Lejátszanád még egyszer?!
De Szakcsi Lakatos Béla a jazz királyaként is játszott klasszikusokat. 2010 környékén a Müpában, kiváló zenekari kísérettel lejátszotta Mozart D-dúr, Koronázási zongoraversenyét Mozarthoz illő mélységgel és szépséggel. Felejthetetlen élmény volt!
Tehetsége a legmélyebb gyökerekből táplálkozott. Mi szegényebbek lettünk, de odaát a nagyok bizonyosan örömmel fogadják maguk közé!
Borítókép: Szakcsi Lakatos Béla (Forrás: Facebook)
