Szintet lépő Virtuózok

Új szakaszába lépett a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató program. A nyolcadik évaddal folytatódó nagy sikerű műsor immár nemcsak a hazai és a V4-országok tehetségeit karolja föl, de több befektetőnek és nemzetközi tőkealapnak köszönhetően globális hálózattá válhat. A példa nélküli komolyzenei program mögött Peller Mariann áll, aki nemcsak megálmodója és első befektetője volt a kezdeményezésnek, de producerként ma is meghatározó alakja a projektnek.

Peller Mariann Fotó: Teknős Miklós

– Van ennek a történetnek egy nagyon szép íve, amely az ön álmaitól és kockázatvállalásától odáig vezet, hogy most nemzetközi befektetők látnak fantáziát a Virtuózokban. De engem az érdekelne, hogyan kezdődött. Honnan jött az a gondolat, hogy a komolyzenével kellene foglalkozni, érdemes ebbe hitet tenni?
– Nagyon későn találkoztam a klasszikus zenével. A középiskolában az énektanárunk egyszer magnón behozta az Egy kiállítás képeit, és engem annyira megfogott ez a muzsika, hogy azóta sem engedett el. Szerettem volna, ha a gyerekeim klasszikus zenét tanulnak, de mindkét fiam elzárkózott. Azt mondták, hogy nem menő. A koncerteken is azt láttam, hogy nem nagyon vannak fiatalok, sem mint látogatók, sem mint előadók. Nekem meg egyszerűen eszembe jutott: miért ne lehetne kombinálni a médiában jól működő tehetségkutató műsorokat a komolyzenével? Utánanéztem tehát, hogy a klasszikusoknak van-e olyan platformjuk, ahol meg tudják mutatni a tudásukat, és nem nagyon találtam. A gondolat megszületésétől eljutni odáig, hogy kidolgozott programtervünk legyen, már nem volt nehéz.

– Én úgy tudom, hogy a saját családi házát is eladta, annyira hitt az elképzelés sikerében.
– Persze hogy hittem benne. Anélkül nem megy semmi. Levédettem az ötletet, és elkezdtem járni a televíziókat a koncepcióval. Mindenkinek nagyon tetszett, de senki nem hitte el, hogy ezt az emberek nézni fogják.

Végül egy nagyobb hitellel, a házam eladásával kezdtük el a műsort.

Volt benne egy jó adag rizikó. De aztán… Tudja, én azt gondolom, hogy ha jó emberek összeállnak és jó dolgot csinálnak, akkor onnan föntről is lemosolyognak ránk.

– Mi volt az a pont, amikor megnyugodott, amikor úgy látta, sínen van a kezdeményezés?
– A magyarországi műsor nagyon hamar befutott. Az első megjelenésnek 1,3 milliós nézettsége volt. Magunk is meglepődtünk az eredményen. Ez ugyanis azt jelentette, hogy az egyik kereskedelmi tévét megelőzte, a másik mögött hajszállal maradt le a Virtuózok első adása. Ez a siker pedig eldöntötte, hogy tényleg érdemes csinálni. A tévétársaságok is felfigyeltek ránk, s ettől kezdve a gyártási költség előteremtése sem okozott gondot. Befutott a műsor.

– Gondolom, ezek után már nem volt nehéz a V4-országokba betörni? Csak azt találom meglepőnek, hogy a környező országokban sincs ilyen verseny.
– Ilyen típusú tehetségkutató sehol nem létezik.

Komolyzenére alapozott műsort nem mert senki készíteni. Senki nem használta ki a tévés formátum adta lehetőségek széles skáláját, azt például, hogy a zene magas minőségét kicsit életközelivé lehet tenni.

Megmutathatjuk a gyerekek életéből, hogy ők is ugyanúgy kapnak egyest, ötöst, ugyanúgy fociznak, ugyanúgy elmennek karatézni, vagy ugyanúgy szeretik a közösségi médiaplatformokat nézegetni, hogy kicsit közelebb kerüljünk a klasszikus zenészekhez, és valahogy lebonthassuk az elefántcsonttornyot, ami elszigeteli a komolyzenét a hétköznapoktól.

– Hogyan kezdődött a projekt nemzetközi karrierje?
– Valójában egy elbukott tárgyalással. Angol befektetőkkel, egészen pontosan Elton John és David Furnish szerette volna megvenni a programot. Nagyon tetszett nekik a műsor, többször is tárgyaltunk velük, de végül úgy döntöttünk, nem visszük el abba a populáris irányba, amit ők javasoltak. Mert külföldön azért nagyon tartanak a komolyzenétől. Miközben azonban a tárgyalás megfeneklett, a nagy nevű partner lehetséges megjelenése más nagy nevű partnerek felkutatására ösztönzött bennünket. Fölmerült, hogy világsztárok bevonásával lehetne biztosítania projekt nemzetközi sikerét. Szerencsés véletlenek során át jutottunk el Plácido Domingóhoz, akinek van egy hasonló tehetségkutató programja, az Operalia, amelyet fia­tal énekesek számára hozott létre, és az egész világból várják a jelentkezőket. Bele is szeretett a műsorba. Eleinte zsűritag volt, aztán a támogatónk, később a részvényesünk lett, s ma már a befektetői tárgyalásokra is eljön velünk, turnéztatja a gyerekeket, egyszóval igazi mentora a kezdeményezésnek.

– Ez azt jelenti, hogy a Virtuózok nemcsak tehetségkutató, de tehetséggondozó, sőt egyfajta karrierindító projekt is?
– Igen. Úgy alakítottam ki az üzleti modellt, hogy hasonlóan működjünk, mint mondjuk egy futballklub. Van egyfelől a tévéműsor, ami megmutatja, népszerűsíti a tehetséges gyerekeket, egyúttal reklámbevételeket is termel, licencdíjak formájában kamatoztatja a befektetők pénzét, másfelől rengeteg koncertet szervezünk. Sok felkérést kapunk, sok koncertterem ajtaja kinyílik előttünk, s mi visszük a zseniális kis zenészeket mindenfelé.

– Úgy tudom, most új befektető csatlakozik a programhoz.
– Igen. Hatalmasat lépünk most előre. A piciny magyar tehetségkutató közép-európai programmá nőtt, s most a Harvey Goldsmith neve által fémjelzett, egyik legnagyobb angol produkciós ügynökség, illetve Guy Pratt, a Pink Floyd basszusgitárosa és Stjepan Hauser világhírű csellósztár csatlakozásának köszönhetően az egész világra kiterjedő hálózattá válhat. Én nagy álmodozó vagyok, de úgy érzem, most már nem csak fantázia, hogy legyen európai Virtuózok és utána világ-Virtuózok. Természetesen itt, Magyarországon. Ehhez ragaszkodom.

Borítókép: Peller Mariann (Fotó: Teknős Miklós)