– Hogyan jutott el az ötlettől a megvalósításig? Mi motiválta a munkája során?
– Az elkészült kötet gyakorlatilag kordokumentum, tükrözi azt is, hogy a XXI. században, a koronavírus-járvány után a magyarság hogyan gondolkodik a kultúráról. Az ötletet sokáig dédelgettem magamban, és eszembe jutott az általam régóta figyelemmel kísért Jónak lenni jó! című jótékonysági kampány, melyet a közmédia évről évre minden karácsonyi időszakban megrendez. Így találkozott a kötet ötlete azzal a szándékkal, hogy szeretném segíteni ezt a nemes célt. Sőt megtudtam, hogy éppen jubilál, tízéves lesz a Jónak lenni jó! összefogás. A tavalyi évben a közmédia a Regőczi-alapítvánnyal karöltve, a járvány következtében árván vagy félárván maradt gyerekeken próbált segíteni. Én pedig ezt a könyvet szerettem volna felajánlani nekik. A bársonykötéses könyvecskéből – mely 150 ezer forintért talált gazdára – csupán egy példány készült, melybe végül nyolcvanketten írtak.
– Hogyan készült el ez a kiadvány?
– Először megtaláltam a célnak megfelelő üres, bársonykötéses könyv alapját, majd február elejétől kezdtem el egyenként felkeresni a művészeket és gondolkodókat, hogy saját kézírásukkal járuljanak hozzá a kiadvány megszületéséhez. Ezt követően december 19-én rendezték meg a Jónak lenni jó! kampány rendezvényét, ahol legnagyobb örömömre már aznap megvásárolták a kézzel írt példányt. Mint már említettem, nyolcvanketten írtak a kötetbe: zenészek, színművészek, képzőművészek, újságírók, írók, költők és egy táncművész is. A kötetbe nemcsak olyanok publikáltak, akik a kultúra területén dolgoznak, hanem olyan személyek is, akik valamilyen kapcsolatot ápolnak a hazai műveltséggel, továbbá olyanok is akik az anyahonon kívül erősítik a magyar kultúrát. Erdélyi, délvidéki magyar gondolkodóknak is helyet adtam a kötetben.
– Tudja-e, hogy mi lett e kézzel írt példány sorsa, kihez került?
– Egy nagyon kedves család vette meg karácsonyra maguknak. Mint megtudtam, az egész családi büdzsét erre áldozták. Mikor megkérdeztem, hogy miért, elmondták, hogy értékrendet szerettek volna átadni a gyermekeiknek. Számomra sokat jelent, hogy valóban olyan helyre került a kézzel írt példány, ahol megbecsülik, és a következő generáció is az értéket látja benne.
– Az ötlet azonban hamar továbbfejlődött, hiszen a műsor óta megjelent az Ami összeköt – 100 gondolat a magyar kultúráról című kiadvány. Kik voltak ebben a munkában a partnerei?
– A projekt részleteiről egy rendezvényen volt szerencsém beszélni Kavecsánszki Ádámmal, a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) elnökével. Megkértem, hogy ő is fogalmazza meg a gondolatait a magyar kultúráról. Nagyon megtetszett neki a könyv eszmeisége és a jótékony oldala, így felajánlotta segítségét. Ezért nagyon hálás vagyok! Ekkor állt mellém a PMA annak reményében, hogy a közeljövőben közkinccsé is tehetjük e gondolatokat. Nemcsak anyagi segítséget kaptam tőlük, hanem igazi csapatként tudtunk együttműködni, közös ötleteinkkel komoly alkotássá vált az eredeti elképzelés. Ez már nemcsak egy kézirat, hiszen tele van illusztrációkkal, idézetekkel, melyek minden esetben a szövegek tematikájához illeszkednek. Mind a képek kiválasztásában, a szövegek elektronizálásában, mind a végleges megjelenésben és a végleges cím kiválasztásában, az ötleteim megvalósításában segítettek.
Értékes embereket ismerhettem meg, akikkel együtt élhettem meg az alkotás folyamatát. Így született meg a bővített kötet már száz szerző hozzájárulásával. Célként tűztük ki, hogy a kézírás egy-egy szelete is visszaköszönjön a nyomtatott verzióban.
Az eredeti mű egyetlen grafikai eleme Subiczné Palotai Erzsébet munkáját dicséri, mely a díszkiadás borítóján látható. A vele történt találkozás alkalmával született meg a kiadvány mottója is: „A kultúra aranyhídján keresztül más szemmel látjuk a világot.” Az arculati elemeknél pedig ezt szerettük volna hűen visszaadni. Fontos az is, hogy ez nem egy összefüggő szöveg, hanem különálló írások gyűjteménye. Ha az embernek olyan hangulata van, csak leveszi a polcról, fellapozza, és azonnal el tud merülni egy-egy magvas gondolatban. Olyan ez, akár egy bonbon, amiből minden alkalommal más ízűt kóstolhatunk. A kötet kétezer példányban jelent meg, és a Libri polcain találkozhatunk vele.
– Honnan gyökerezik a magyar kultúrával való viszonya és ezek az értékek?
– Azt gondolom, hogy ezeket az értékeket főként otthonról, a családból hozzuk magunkkal. Az én életemben is a család ennek a forrása, de hozzájárulnak külső tényezők is: a baráti társaság, illetve az a kulturális közeg, ami a városokat jellemzi. A környezet, amelyben felnőttem, meghatároz, és ehhez az értékrendhez ragaszkodom. Magyarnak lenni jó: van egy hagyományos családi képünk és egy hagyományos kulturális miliőnk, sőt egy nagyon mélyen gyökerező történelmi közegünk is. Voltaképpen én ehhez a magyarságtudathoz ragaszkodom, ez motivál engem a mindennapokban is. Könyvünk ezt a magyarságtudatot hivatott továbbvinni. Célom volt tehát, hogy megmutassák magukat azok, akiknek fontos a nemzeti értékrend, mellyel én is szimpatizálok.
– Ám nem könnyű megmaradni a családból hozott értékrendnél, ha kívülről megannyi inger ér minket, és különböző eszmék ostromolnak.
– Valóban, megjelent a kapitalizmus, a globalizmus, rengeteg értéket és gondolatot magukkal hozva – ez önmagában nem baj. De az már igen, ha a globális olvasztótégely el szeretné nyomni a helyi kultúrát. Szerintem az európai kultúra pont attól értékes, hogy színes, szép, nemzeti, és ezen erős nemzeti értékekből kerekedik ki egy gyönyörű, sokszínű kontinens. De jelenleg azt látom, hogy sajnos ez kezd egyszínűvé válni, ami szerintem nem jó irány. Én hiszek abban, hogy az európai nemzeteknek külön-külön is erős kulturális és nemzeti gyökerekkel kell rendelkezniük.
– Milyen magyar gondolkodók művein, eszméin nőtt fel?
– A legnagyobb hatással Széchenyi István munkái vannak rám. Érdekes, mert a baráti körben sem ritka az olyan konstruktív vita, melyben a Széchenyi-párti és a Kossuth-párti gondolatok ütköznek. Klebelsberg Kunó munkássága jelent még sokat számomra, de inspirálnak mai gondolkodók, művészek is. Rengeteget tanultam a magyarságról azoktól, akik írtak az Ami összeköt – 100 gondolat a magyar kultúráról című könyvbe, miközben értékes kapcsolatokat mélyíthettem el.
Borítókép: Kiss Fruzsina (Fotó: Bach Máté)
