– Hogyan jutott el az ötlettől a megvalósításig? Mi motiválta a munkája során?
– Az elkészült kötet gyakorlatilag kordokumentum, tükrözi azt is, hogy a XXI. században, a koronavírus-járvány után a magyarság hogyan gondolkodik a kultúráról. Az ötletet sokáig dédelgettem magamban, és eszembe jutott az általam régóta figyelemmel kísért Jónak lenni jó! című jótékonysági kampány, melyet a közmédia évről évre minden karácsonyi időszakban megrendez. Így találkozott a kötet ötlete azzal a szándékkal, hogy szeretném segíteni ezt a nemes célt. Sőt megtudtam, hogy éppen jubilál, tízéves lesz a Jónak lenni jó! összefogás. A tavalyi évben a közmédia a Regőczi-alapítvánnyal karöltve, a járvány következtében árván vagy félárván maradt gyerekeken próbált segíteni. Én pedig ezt a könyvet szerettem volna felajánlani nekik. A bársonykötéses könyvecskéből – mely 150 ezer forintért talált gazdára – csupán egy példány készült, melybe végül nyolcvanketten írtak.
– Hogyan készült el ez a kiadvány?
– Először megtaláltam a célnak megfelelő üres, bársonykötéses könyv alapját, majd február elejétől kezdtem el egyenként felkeresni a művészeket és gondolkodókat, hogy saját kézírásukkal járuljanak hozzá a kiadvány megszületéséhez. Ezt követően december 19-én rendezték meg a Jónak lenni jó! kampány rendezvényét, ahol legnagyobb örömömre már aznap megvásárolták a kézzel írt példányt. Mint már említettem, nyolcvanketten írtak a kötetbe: zenészek, színművészek, képzőművészek, újságírók, írók, költők és egy táncművész is. A kötetbe nemcsak olyanok publikáltak, akik a kultúra területén dolgoznak, hanem olyan személyek is, akik valamilyen kapcsolatot ápolnak a hazai műveltséggel, továbbá olyanok is akik az anyahonon kívül erősítik a magyar kultúrát. Erdélyi, délvidéki magyar gondolkodóknak is helyet adtam a kötetben.
– Tudja-e, hogy mi lett e kézzel írt példány sorsa, kihez került?
– Egy nagyon kedves család vette meg karácsonyra maguknak. Mint megtudtam, az egész családi büdzsét erre áldozták. Mikor megkérdeztem, hogy miért, elmondták, hogy értékrendet szerettek volna átadni a gyermekeiknek. Számomra sokat jelent, hogy valóban olyan helyre került a kézzel írt példány, ahol megbecsülik, és a következő generáció is az értéket látja benne.