A színdarab alapjául szolgáló dráma a Barangoló drámaírói műhelyben született, írója Jánosi Ferenc, mentora Lukácsy György, aki egyben a dramaturg szerepét is elvállalta. A darab ajánlójában így ismertetik a történetet: „Pál elismert fővárosi nyomozóként visszatér szülőfalujába, ahol brutális gyilkosság történt. Arrogáns viselkedésével azonnal kivívja a helyi rendőrfőnök ellenszenvét, aki vetélytársat lát a visszaérkező férfiban. Szülei halálhíre és öccse ellenséges magatartása kijózanítóan hat Pálra, ám céltudatos nyomozóként beleveti magát a munkába.
Nyomozása során egyre sötétebb titkokra derül fény a kis közösség életében, és Pálnak rá kell ébrednie, hogy a helyiekkel szembeni évtizedes előítélete korántsem volt megalapozott. Ahogy közelebb kerül a szörnyű gyilkosság felderítéséhez, egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy élete fordulóponthoz érkezik. Bár a történet középpontjában a gyilkossági nyomozás áll, a cselekmény egyszerre több síkon játszódik, a realista világ mellett párhuzamosan jelenik meg a transzcendentális sík, amely az álmok, látomások világába kalauzol. Ez a kettősség a látványban, a jelmezben és a díszletben is tetten érhető.”
A műfaji megkötöttség a darabban csak a felszín, a mélyben egy erős lelki vonulat húzódik meg, és ez a kettő szépen simul össze a szövegben. Kicsit olyan, mint Umberto Eco A rózsa neve című regénye, amelyben a nyomozati és a lelki szál együttesen kelt feszültséget
– nyilatkozta korábban Lukácsy György.
– Nem a műfajválasztás volt tudatos – válaszolta az előadás műfajára vonatkozó kérdésünkre Kis Domonkos Márk, a Déryné program igazgatója, a darab rendezője. – A Barangoló drámaíró műhelyben meghirdettünk egy mentorprogramot, melyre összesen negyvenkilenc jelentkezés érkezett. A három ösztöndíjas között volt Jánosi Ferenc. Lukácsy György volt a mentora, aki egy beszélgetés során elmesélte, hogy milyen szépen haladnak. Ekkor még csak jelenetek voltak meg, nem volt teljesen kész a mű, de ezt választottuk a következő előadás alapjául. Elkezdtünk közösen dolgozni, az alapdrámát a társulatra írni. Ez a szerző részéről rugalmasságot és kreativitást igényelt – sorolta.
A rendező elmondta, hogy először rendezett a saját társulatával. A két éve indított Déryné program szervezeti kialakítását, működésének felépítését és megszilárdítását követően kerülhetett előtérbe a művészi, alkotói munka.
– Három síkon játszódik az előadás, amelyek hatnak egymásra – mondta a rendező. – Létezik egy elsődleges értelmezésünk, ahol a szereplők kommunikálnak egymással, a nyomozás folyik. Ezenkívül van egy lelki sík az érzelmekkel és van egy transzcendentális sík. A nyomozónak jelen esetben transzcendentális úton sikerül eljutnia a rejtély megoldásához, ehhez kerestünk és találtunk egy nagyon különös formavilágot Túri Erzsébet díszlettervezővel: egy 3D-s sakktáblát. Ezen rajzolódik ki a történet a néző szeme előtt. Menet közben kipróbáltuk, hogy az egyes szereplőket a sakkbábuk tulajdonságaival ruháztuk fel. Működött, a szereplőink mozgásukban az adott sakkfigurát testesítik meg. Kerülő Gábort kértem fel, hogy írja meg a zenéjét. Szinte végig szól a zene, bevisz ebbe a különös világba –mondta a rendező.
A produkcióban a nyomozót Ivaskovics Viktor formálja meg, a Déryné Társulat tagjai közül a Jászai Mari-díjas Tarpai Viktória, Losonczi Kata, Széplaky Géza, Janka Barnabás, Havasi Péter, Habodász István, Vas Judit Gigi és Kárpáti Barnabás kapott szerepet, valamint vendégművészként játszik Kaszás Mihály színművész.
