Záborszky Gábor tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte. Mesterei Kádár György, Kokas Ignác és Kocsis Imre voltak. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanított 1980–1989 között. Az Iparművészeti Főiskola adjunktusa volt 1989-től 1995-ig, 1976-tól kiállító művész. A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjat 2006-ban kapta meg, 2007-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Munkásságát az 1970-es évek közepe óta a hagyományos műformák szabályainak megkérdőjelezése, az újító szándék érvényesítése jellemezte. Korai grafikáinak hangsúlyos eleme volt a fotó, festményeibe földanyagok, homokfelületek épültek.
Első, nagy méretű állatfigurái az 1985-ös Új szenzibilitás III. című kiállításon szerepeltek. A természetes és mesterséges anyagokból kevert, megformált domborművei, a geometrikus formavilág és az organikus, sejtelmes, természetre utaló képzetek egységeként születtek meg. Az 1990-es években az arany- és ezüstfelületek műbe komponálása mellett érett hangsúlyosabbá a papír és a papírmassza alapanyagként történő felhasználása. Huszonöt éves munkásságát összefoglaló könyve 2001-ben jelent meg.
A Ludwig Múzeum 2016-ban átfogó retrospektív tárlaton mutatta be munkásságát a kezdetektől a legfrissebb művekig Fitz Péter válogatásában.
Borítókép: Záborszky Gábor (Forrás: Zaborszkygabor.com)
