Bertók Gábor, a JPM igazgatója azt mondta: a tárlat egyedi és különleges, ugyanis az alkotásokat műtárgyvédelmi előírások miatt csak háromévente, három-három hónapra szabad kiállítani.
Péterffy Attila (Pécs Jövője), a baranyai vármegyeszékhely polgármestere úgy fogalmazott, hogy a tárlattal a „XIX. századi párizsi művészvilág költözik Pécsre”, egyben örömét fejezte ki, hogy először rendezhetnek Toulouse-Lautrec-tárlatot a Mecsekalján.
Kiemelte: a kiállítás minden bizonnyal erősíteni fogja a városról kialakult kedvező képet, s reményét fejezte ki, hogy a tárlat sok látogatót vonz majd.
Henri de Toulouse-Lautrec Monfa 1864-ben született az egyik legtekintélyesebb és legrégibb francia arisztokrata család sarjaként a dél-franciaországi Albiban.
A művész rajztehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, így tanulmányait a korszak neves festőjének, Fernand Cormonnnak párizsi műtermében folytatta, ahol diáktársai voltak Émile Bernard, Loius Anquetin és Vincent van Gogh is. 1884-ben a Montmartre-ra költözött, amelynek pezsgő világa egyszerre jelentette otthonát és műveinek legfőbb inspirációját – olvasható a kiállítás sajtóanyagában.
A tájékoztatás szerint a művész nem vágyott díjakra, elismerésekre, azt azonban fontosnak tartotta, hogy művei minél több emberhez eljussanak, így örömmel vette alkotásai újságokban való megjelenéseit, és lelkesen vetette bele magát az éppen születőben lévő műfaj, az utcai reklámplakátok világába.
Az igazi ismertséget éppen első ilyen – a Moulin Rouge mulató számára tervezett – plakátja hozta meg 1891-ben.
Innentől kezdve szenvedélyesen készített litográfiákat, azaz kőnyomatokat, mintegy 360 darabot, ezek közül harminc plakátot. Noha a litográfia technikája korábban sem volt ismeretlen, az 1890-es években virágkorát élte. Lautrec számára a festői és a litográfusi tevékenység egyenrangú volt.
A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteménye több mint százezer alkotást őriz, köztük számos művész szinte teljes grafikai életművébe enged betekintést, így Lautrecébe is.
A francia művész itt őrzött műveinek mintegy kétharmada kivételesen rövid idő alatt, nem sokkal a művész halála után, az 1910-es évek első felében vásárlások és adományozások révén került az intézménybe. Lautrectől csaknem 240 művet őriz a budapesti intézmény – ehhez foghatóan gazdag állománnyal csak a párizsi Nemzeti Könyvtár és néhány németországi gyűjtemény rendelkezik.
A Szépművészeti Múzeum kollekciója lehetővé teszi Toulouse-Lautrec grafikai munkásságának átfogó áttekintését, mind a funkció – így plakátok, könyv- és folyóirat-illusztrációk, borítótervek, színházi műsorok- és szereposztások, kottacímlapok –, mind a tematika vonatkozásában.
A kiállításon tematikák szerint csoportosítva láthatók a művek.
Elsőként a párizsi éjszakák jellegzetes alakjai és a „sztárjai” láthatók. Megjelennek a XIX. század végi szórakoztatóipar legfontosabb helyei, a zenés kávéházak, a táncos mulatók, kabarék és a kor legnépszerűbb hírességei.
A tárlaton külön részt alkotnak a színházzal összefüggő művek: plakátok és szereposztások, valamint a színpadi és nézőtéri jelenetek. Önálló egységet alkotnak a nyilvánosházakat bemutató alkotások is, a bordélyházak világának intim pillanatait szokatlan együttérzéssel ábrázoló 1896-os Elles litográfiai sorozat a művész legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Külön csoportba kerültek a napközbeni szórakozást bemutató művek: barátok, kirándulások, közös vacsorák és a lóverseny témáját bemutató lapok.
A kiállítással kapcsolatban további részletek a jpm.hu oldalon olvashatók.
Borítókép: Henri de Toulouse-Lautrec: Justine Dieulh (Fotó: Hans Lucas via AFP)
