Lenyűgöző Csontváry-emlékkiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Csontváry 170. születésnapját eddig példátlan gazdagságú és páratlan módon installált kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum a Ión-Pergamon-csarnokában. Miként a kurátor, Gergely Mariann fogalmazott: az oszlopok közt életre keltek a művek, működésbe léptek azok a természeti energiák, amiket a művész, elszánt hitével, a festményeibe képzelt.

Csontváry 170 kiállítás Szépművészeti Múzeum Fotó: Kurucz Árpád

A megnyitót a Vujicsics Együttes a Huszárik Zoltán Csontváry-filmjének balkáni jeleneteihez komponált muzsikájával indította, míg zárásként a Kaláka adta elő Lackfi Jánosnak a felkérésükre írt, Patikus dal című költeményét.

A Szépművészeti Múzeum Csontváry 170 kiállításán életre kelnek a festmények Fotó: Kurucz Árpád

– Az emberi lélek a szépségből tud táplálkozni, a szépséget pedig a művészetekben találhatjuk meg – szögezte le Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese, hozzáfűzve: az alkotások hiába materiális világunk részei, többek annál, majd Arisztotelészt idézte: „A művészet célja nem a külső forma, hanem a belső lényeg megjelenítése.”

Gergely Mariann rámutatott, hogy 

Csontváry életműve eddig még sosem volt olyan méltó környezetben, mint most a Szépművészeti Múzeumban.

A kurátor felidézte: 1963-ban, a székesfehérvári Csók István Képtárban rendezett tárlat indította el a festő művészettörténeti rehabilitációját. Még az évben a Szépművészeti Márvány-csarnokában felállították magángyűjteményekben lévő alkotásait, ami meghozta a közönségsikert is. Tíz évvel később Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum égisze alatt megnyílt a Csontváry Múzeum.

„Ihletettség és akaraterő a szárnyaim” – írta 1908-ban, a városligeti nagy iparcsarnokban rendezett második nagy kiállítása elé – emlékeztetett Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. – Ennek helyén tervezzük felépíteni az új Nemzeti Galéria épületét. Kell-e jobb helyszín? Kell-e jobb vezérlő erő, mint amit Csontváry vallott a helyszínen magáénak?

Vitályos Eszter összefoglalta a festő életrajzát: 170 évvel ezelőtt, Kisszebenben született, lengyel származású felvidéki családban, Kosztka Tivadar néven. Lipót császártól kaptak nemességet, amelyre a művész büszke volt, csakúgy, mint a lengyel, Kosztka Szent Szaniszlóval fennálló rokonságára. 1880-ban sorsfordító hallucinációt hallott: 

Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.

– 27 évesen, az égi hang hatására az addig kereső, tenni vágyó, de fókusz nélküli élet céltudatossá, szervezetté vált, céltudatosan törve a számára kijelölt irányba – jegyezte meg Baán László.

A miniszterhelyettes asszony ismertette a művész életének további főbb mozzanatait: 1881-ben Rómába ment Raffaello képeit tanulmányozni, két évre rá Párizsba utazott, Munkácsy Mihályhoz, majd hazatért, és Szentesen, a Megváltó patikában dolgozott, 1884-től Gácson saját gyógyszertárat nyitott.

Baán László elárulta: Csontváry tíz év alatt a praxisával megteremtette művészpályája pénzügyi alapját, majd megkezdte képzőművészeti tanulmányait, hogy a maga elő kitűzött cél szerint húsz éven belül festővé váljon.

– Münchenben Hollósy Simon iskolájába iratkozott be 41 esztendősen, onnan Párizsba és Itáliába utazott tanulni – folytatta Vitályos Eszter. – Hátára kötözött ládájával bejárta Dalmáciát, Egyiptomot, Palesztinát, Libanont, Szíriát, s folyamatosan alkotott. Kora egyetlen festészeti iskolájához sem tartozott.

– 1906-ban megalkotta az elhivatásnak esszenciáját összegző, monumentális Baalbeket – emelte ki a főigazgató.

Baán László tárlatvezetését hallgatja Szentkirályi Alexandra és Vitályos Eszter Fotó: Kurucz Árpád

A miniszterhelyettes szerint A magányos cédrus az egyetemes művészettörténet egyszeri csodája. – „A gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni öt-hat ezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot” – idézte Csontváryt Vitályos Eszter, megjegyezve: úgy vélte magáról, hogy csak hozzá hasonló zsenik menthetik meg a világot a pusztulástól. Noha sokan elmebetegnek tartották, a boncjegyzőkönyv és Czeizel Endre kutatásai bizonyítják: Csontváry nem volt őrült.

Gergely Mariann felelevenítette a művész életének alkonyát: – Utolsó festményével, az 1909-es Sétalovaglás a tengerparton cíművel a festői életműve bevégeztetett. Úgy érezte, képeivel mindent elmondott, amit az emberiség tudtára akart adni. Senkit nem engedett a műtermébe, egyetlen képétől sem vált meg soha. 1919-ben magányosan, kigúnyolt különcként halt meg.

Először együtt Csontváry remekművei Fotó: Kurucz Árpád

Egy ifjú építésznek, Gerlóczy Gedeonnak hála festményei, rajzai, naplói nem vesztek el. Mint Baán László elmondta: a hagyatéki eljáráson egy betoppanó és mindent felvásárló fiatalember akadályozta meg, hogy az ott várakozó kereskedők kocsiponyvának vegyék meg a jó minőségű vászonanyagot.

– Az építésznek köszönhetően Csontváry Kosztka Tivadar nemzetközi sikert aratott. Picasso ezt mondta róla: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak” – fogalmazott Vitályos Eszter.

A Csontváry 170 kiállítás július 16-ig látogatható.

Borítókép: Jelent a Csontváry 170 kiállításból (Fotó: Kurucz Árpád)