Kis-Magyarország néptánca és zenei öröksége új elgondolásban

A Hagyományok Házában tekinthető meg a Magyar Állami Népi Együttes Gyökerek és szárnyak című új előadása, amelyet hat fiatal koreográfus vitt színpadra, és a mai Magyarország különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában. A produkció zenei koncepcióját Pál István „Szalonna” alkotta meg.

Fotó: Gabor Dusa Forrás: Hagyományok Háza

Új előadással jelentkezett novemberben a Magyar Állami Népi Együttes. A Gyökerek és szárnyak című produkció szellemiségét Goethe gondolata ihlette: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak” – ahol a gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig az újjászületés bátorságát jelképezik. Így lehetséges az, hogy a mindig megújulásra törekvő társulat, amely tradícióinkra nem mint múzeumi tárgyakra, hanem mint eleven kultúrára tekint, megalkotott egy olyan előadást, amely egyaránt idézi múltunkat, miközben szárnyakat ad a hagyományok továbbélésének.

Jelenet a Gyökerek és szárnyak című előadásból (Forrás: Hagyományok Háza)

– Debütáló előadásunk egy kivételes alkotói folyamat eredménye – árulta el korábban Ágfalvi György, a Magyar Állami Népi Együttes tánckari vezetője. 

Hat ifjú koreográfus dolgozott együttműködésben, amely erőteljes üzenetet hordoz: a múltból gyökerezve merjünk új utakra repülni! Az ősi formák és motívumok nem csupán poros emlékei, hanem szerves részei életünknek, személyes és közösségi identitásunknak.

Az előadás a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg, így a színpadon megelevenednek a népi kultúra legfontosabb állomásaihoz kapcsolódó történések: az aratás, a pásztorkodás, a fiatalok párkeresése, az esküvők, a házasság és a halál is. A hat fiatal koreográfusnak – Ágfalvi Györgynek, Darabos Péternek, Farkas Máténak, Fundák Kristófnak, Kele Kristófnak és ifj. Zsuráfszky Zoltánnak – köszönhetően hat különböző nézőpont és kifejezési forma egyesül egy műsorban. Miközben a produkció bemutatja a magyar néptánc legnépszerűbb formáit – botoló, ugrós, csárdás és friss csárdás –, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit, a hagyományos történetmesélés helyett hat színben kapunk érzéseket, asszociációkat, emberi sorsokat. Ezeket a magával ragadó történéseket pedig tűpontosan eljátszott muzsika kíséri. Pál István „Szalonna” zenei vezetésével ismét csoda történik a színpadon: a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától, cimbalmon és vonósbandán át, kiegészülve szólóénekekkel kísért dalokkal.

Forrás: Hagyományok Háza

A Gyökerek és szárnyak a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál

A Magyar Állami Népi Együttes a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után döntött úgy, hogy egy olyan produkcióval rukkol elő, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál. Számos ismerős mozdulattal, dallammal és ruhakölteménnyel találkozhatunk a produkcióban. A Molnár Zsuzsa által alkotott díszlet megfelelően letisztult és légies, leginkább nagyon ötletesnek tekinthető, ami tökéletesen alkalmazkodik a folyton más viseletben elénk toppanó táncosok mozgásához. Az, hogy a néptáncos lányok az egyik jelenetben citerát ragadnak és tökéletes összhangban muzsikálnak, igazán meglepett minket, nem gondoltuk, hogy ennyire sokrétű a tudásuk.

Forrás: Hagyományok Háza

A darab zenei világán, a díszlet letisztultságán és a viseletek újragondolásában is érzékelhető a kortárs szemlélet, éppen ettől friss és magával ragadó az előadás. 

A Gyökerek és szárnyak produkcióval a Magyar Állami Népi Együttes egy újabb kiemelkedő alkotással gazdagította a néptáncelőadások sorát, kivételességével mércét teremt, és bebizonyítja, hogy néphagyományaink szövevényes világában még mindig vannak megtapasztalásra váró, időtálló, szép és sokrétű gondolatok. 

A látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínáló előadás az ifjabbakat is képes megszólítani, a velünk tartó, egyébként pár éve lelkesen néptáncoló alsó tagozatos örömmel nyugtázta, hogy ő is felismer egy-egy lépést a színpadon látottakból. Így a goethei gondolat nyomán úgy fogalmaznánk, a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: a lehetőség, hogy a művészeteken keresztül fedezzék fel a világot.