Párbeszédek tükrében a szecesszió bécsi mestere, Gustav Klimt

A bécsi szecesszió mesterének munkái és a kor modern festészeti egymásra hatásai láthatóak az Alsó-Belvedere galériájában május 29-ig. A Klimt – Inspired by Van Gogh, Rodin, Matisse… című tárlat a múlt századelő hihetetlenül nyitott és elképesztően intenzív, folyamatosan változó képzőművészeti időszakáról ad átfogó képet.

A portréknak Egyszerűség eleganciája címmel külön termet szenteltek, ez a részleg a jellegzetes klimti nőalakok mellett a korábbi időszakát, a klasszikusabb ábrázolásokat is megmutatja. Mesterei elismerően szóltak portréiról, méltatták, hogy szakítva az akadémikus festészettel az egyéni vonások és a társadalmi presztízs ábrázolását alárendelte művészi meggyőződésének. Klimt, ragaszkodva önálló világához, kora egyik legsikeresebb portréfestőjévé vált. A híres Emilie Flöge, A csókban is megörökített nő, a festő párjának egész alakos, szintén népszerű képe. Finom árnyalatokkal modellezett háromdimenziós hatást keltő arc, de az alak eltűnik egy absztrakt ornamentális felület alatt. Vele szemben Sonja Knips szintén egész alakos, ülő képét állították ki, amely a festőművész első szecessziós remekműve, már-már elmosódó kontúrokkal, erős fényekkel kidolgozva. Toulouse-Lautrec és Pierre Bonnard hatását szemlélteti a kiállítás, elsősorban a fekete-fehér, éles kontúrral megfestett alakok ábrázolásában. A francia mesterek több alkalommal bemutatkoztak a bécsi szecesszió tárlatain. A Friends (Sisters) című munka Lautrec-impresszióknak köszönhető, Klimt megfigyelésének, amikor idegen, elegáns nőket választott témául.

 Monet: Morning on the Seine

Kiállított tájképei összevetésre hívnak Van Goghgal –, aki külön kis termet is kapott a jelen kiállításon – és Monet-val. Az egyik legszebb párhuzam Monet Morning on the Seine (1897) című sorozatának egy darabja, amellyel Klimt nem sokkal azelőtt találkozott, amikor érdeklődése a tájképek felé fordult. A Morning by the Pond színvilága, festőisége és témaválasztása is meglepő hasonlóságot mutat a francia impresszionizmus kiemelkedő alakjának említett remekművével, míg kései munkái inkább Van Gogh festészetére emlékeztetnek.

A kései portrék Matisse hatását és az általa alapított fauve-ok művészcsoport hatását éreztetik, a művésztől egyáltalán nem jellemző frontális pózban látható női arcokat.  
Klimt párizsi útja után kezdett el intenzívebben foglalkozni a fauve-ok festészeti stílusával. Klimt és Matisse az ázsiai művészet dekoratív tulajdonságai iránti lelkesedésben is osztozott, ami a Belvederében kiállított, addig tőle szokatlan, frontális pózban ábrázolt nőportréi mindkét képen felfedezhetők. Lenyűgözte Rodin alakjainak a tabukat, és az uralkodó akadémikus művészetet átlépő figurális látásmódja: expresszív töltésű alakjai, mozgás benyomásait keltő rajzaiból vett ihletettségét is dokumentálja a tárlat.

Az Alsó-Belvedere tárlata nemcsak azért rendkívül izgalmas képzőművészeti út, mert Klimt ritkán látható vagy a köztudatban rá jellemzőnek tartott alkotásai is ott függnek a termekben, de egy hihetetlenül intenzív, nyitott és folyton változó képzőművészeti időszakot ölel fel, amelyet az osztrák fővárosban a bécsi szecesszióban egységesült.

Borítókép: Párhuzamos festmények (Fotó: wien.orf.at)