Ritka, hogy igazán nagy művészi életművekhez pusztán önmagukban, teljes elszigeteltségben közelítsünk, általában koruk meghatározó alkotóinak egymásra hatásában érdemes szemlélni őket. Ez volt a vezérelve az Alsó- Belvedere kiállítóterében rendezett újabb bécsi tárlatnak is, amely Klimt – Inspired by Van Gogh, Rodin, Matisse… címet kapta, és az említett világhírű mestereken túl más alkotói párhuzamokra is rámutat a bécsi modernizmus úttörő alkotójának, Gustav Klimtnek a képeire fókuszálva.
A tárlat azt az utat járja be, amit maga Klimt is megtett 1900 körül, Münchenbe, Párizsba, és Velencébe utazva, megismerkedve kora nagyjaival. Közben olyan kérdéseket tesz fel, hogy Van Gogh mely munkáit ismerhette Klimt, mi volt az, ami lenyűgözte Rodin alkotásaiban, és mi a közös benne és Henri Matisse-ban? Egyéni művészi útja szemlélteti azt a kulturális egymásra hatást és a megújulásra való állandó szándékot, amely Ausztriában a bécsi szecesszióban teljesedett ki.
Az osztrák országimázsnak éppúgy része Klimtnek A csók című képe, mint Sissi, Ferenc József és Mozart, ami az egy turistaboltra eső printek számát illeti, lényegi különbség alig látható abban, hány poháralátétre, pólóra, hamutartóra vagy kávéscsészére nyomták rá ezeket a figurákat. A fogyasztói kultúra által divatossá tett remekmű természetesen minden, az életműre épülő kurátori válogatásnak jót tesz, a világhírű alkotó eredeti művei mindig hihetetlen népszerűségnek örvendenek. A február elején nyílt és május végéig látható Klimt-tárlatra most is kilométeres sorok várakoznak a Belvedere Múzeum épülete előtt. De érdemes kivárni a sorunkat, mert a tárlat egészen különleges, ritkán látható képeket is tartogat az életmű ismert, jellegzetessé vált alkotásai mellett.
A Dionüszosz kertje a Tanulmány a Dionüszosz-oltárhoz (1886) című képén látható. Ez a munka a bécsi Burghtheater épületének egyik burkolatfestményéhez készült. A jelen tárlaton Lawrence Alma-Tadema hasonló témájú művével való egymásra hatást szemlélteti. A mester a klasszikus világ részletes rekonstrukcióit készítette el, benne a bor, a mámor görög istenének, Dionüszosz kertjének megidézésével. A most kiállított Öntudatlan riválisok (1893) című munkának unott nőalakjai és a jóval korábban született Klimt Tanulmányának buja nőket ábrázoló dionüszoszi világa egyértelmű párhuzam.
Az ismertebb alkotások közé tartozik az első teremben kiállított, bibliai nőalakról mintázott Judith (1901), a művész legkorábbi olyan fennmaradt festménye, amelyen valódi aranyat használt. Az analógiát Franz Stuck Bűn című alkotásában fedezhetjük fel, az egymás mellé állított művek mint erotikus femme fatale-t ábrázolják a nőt, ledér öltözetben, félig fedetlen mellel. Stuck egyébként nemcsak Klimt számára meghatározó festő, de a bécsi szecesszió előfutára, egyben példaképe, a Bűn pedig kétségkívül a leghíresebb alkotása, amelyet több változatban megismételt.
