Ritka, hogy igazán nagy művészi életművekhez pusztán önmagukban, teljes elszigeteltségben közelítsünk, általában koruk meghatározó alkotóinak egymásra hatásában érdemes szemlélni őket. Ez volt a vezérelve az Alsó- Belvedere kiállítóterében rendezett újabb bécsi tárlatnak is, amely Klimt – Inspired by Van Gogh, Rodin, Matisse… címet kapta, és az említett világhírű mestereken túl más alkotói párhuzamokra is rámutat a bécsi modernizmus úttörő alkotójának, Gustav Klimtnek a képeire fókuszálva.
A tárlat azt az utat járja be, amit maga Klimt is megtett 1900 körül, Münchenbe, Párizsba, és Velencébe utazva, megismerkedve kora nagyjaival. Közben olyan kérdéseket tesz fel, hogy Van Gogh mely munkáit ismerhette Klimt, mi volt az, ami lenyűgözte Rodin alkotásaiban, és mi a közös benne és Henri Matisse-ban? Egyéni művészi útja szemlélteti azt a kulturális egymásra hatást és a megújulásra való állandó szándékot, amely Ausztriában a bécsi szecesszióban teljesedett ki.
Az osztrák országimázsnak éppúgy része Klimtnek A csók című képe, mint Sissi, Ferenc József és Mozart, ami az egy turistaboltra eső printek számát illeti, lényegi különbség alig látható abban, hány poháralátétre, pólóra, hamutartóra vagy kávéscsészére nyomták rá ezeket a figurákat. A fogyasztói kultúra által divatossá tett remekmű természetesen minden, az életműre épülő kurátori válogatásnak jót tesz, a világhírű alkotó eredeti művei mindig hihetetlen népszerűségnek örvendenek. A február elején nyílt és május végéig látható Klimt-tárlatra most is kilométeres sorok várakoznak a Belvedere Múzeum épülete előtt. De érdemes kivárni a sorunkat, mert a tárlat egészen különleges, ritkán látható képeket is tartogat az életmű ismert, jellegzetessé vált alkotásai mellett.
A Dionüszosz kertje a Tanulmány a Dionüszosz-oltárhoz (1886) című képén látható. Ez a munka a bécsi Burghtheater épületének egyik burkolatfestményéhez készült. A jelen tárlaton Lawrence Alma-Tadema hasonló témájú művével való egymásra hatást szemlélteti. A mester a klasszikus világ részletes rekonstrukcióit készítette el, benne a bor, a mámor görög istenének, Dionüszosz kertjének megidézésével. A most kiállított Öntudatlan riválisok (1893) című munkának unott nőalakjai és a jóval korábban született Klimt Tanulmányának buja nőket ábrázoló dionüszoszi világa egyértelmű párhuzam.
Az ismertebb alkotások közé tartozik az első teremben kiállított, bibliai nőalakról mintázott Judith (1901), a művész legkorábbi olyan fennmaradt festménye, amelyen valódi aranyat használt. Az analógiát Franz Stuck Bűn című alkotásában fedezhetjük fel, az egymás mellé állított művek mint erotikus femme fatale-t ábrázolják a nőt, ledér öltözetben, félig fedetlen mellel. Stuck egyébként nemcsak Klimt számára meghatározó festő, de a bécsi szecesszió előfutára, egyben példaképe, a Bűn pedig kétségkívül a leghíresebb alkotása, amelyet több változatban megismételt.
A portréknak Egyszerűség eleganciája címmel külön termet szenteltek, ez a részleg a jellegzetes klimti nőalakok mellett a korábbi időszakát, a klasszikusabb ábrázolásokat is megmutatja. Mesterei elismerően szóltak portréiról, méltatták, hogy szakítva az akadémikus festészettel az egyéni vonások és a társadalmi presztízs ábrázolását alárendelte művészi meggyőződésének. Klimt, ragaszkodva önálló világához, kora egyik legsikeresebb portréfestőjévé vált. A híres Emilie Flöge, A csókban is megörökített nő, a festő párjának egész alakos, szintén népszerű képe. Finom árnyalatokkal modellezett háromdimenziós hatást keltő arc, de az alak eltűnik egy absztrakt ornamentális felület alatt. Vele szemben Sonja Knips szintén egész alakos, ülő képét állították ki, amely a festőművész első szecessziós remekműve, már-már elmosódó kontúrokkal, erős fényekkel kidolgozva. Toulouse-Lautrec és Pierre Bonnard hatását szemlélteti a kiállítás, elsősorban a fekete-fehér, éles kontúrral megfestett alakok ábrázolásában. A francia mesterek több alkalommal bemutatkoztak a bécsi szecesszió tárlatain. A Friends (Sisters) című munka Lautrec-impresszióknak köszönhető, Klimt megfigyelésének, amikor idegen, elegáns nőket választott témául.
Kiállított tájképei összevetésre hívnak Van Goghgal –, aki külön kis termet is kapott a jelen kiállításon – és Monet-val. Az egyik legszebb párhuzam Monet Morning on the Seine (1897) című sorozatának egy darabja, amellyel Klimt nem sokkal azelőtt találkozott, amikor érdeklődése a tájképek felé fordult. A Morning by the Pond színvilága, festőisége és témaválasztása is meglepő hasonlóságot mutat a francia impresszionizmus kiemelkedő alakjának említett remekművével, míg kései munkái inkább Van Gogh festészetére emlékeztetnek.
A kései portrék Matisse hatását és az általa alapított fauve-ok művészcsoport hatását éreztetik, a művésztől egyáltalán nem jellemző frontális pózban látható női arcokat.
Klimt párizsi útja után kezdett el intenzívebben foglalkozni a fauve-ok festészeti stílusával. Klimt és Matisse az ázsiai művészet dekoratív tulajdonságai iránti lelkesedésben is osztozott, ami a Belvederében kiállított, addig tőle szokatlan, frontális pózban ábrázolt nőportréi mindkét képen felfedezhetők. Lenyűgözte Rodin alakjainak a tabukat, és az uralkodó akadémikus művészetet átlépő figurális látásmódja: expresszív töltésű alakjai, mozgás benyomásait keltő rajzaiból vett ihletettségét is dokumentálja a tárlat.
Az Alsó-Belvedere tárlata nemcsak azért rendkívül izgalmas képzőművészeti út, mert Klimt ritkán látható vagy a köztudatban rá jellemzőnek tartott alkotásai is ott függnek a termekben, de egy hihetetlenül intenzív, nyitott és folyton változó képzőművészeti időszakot ölel fel, amelyet az osztrák fővárosban a bécsi szecesszióban egységesült.
Borítókép: Párhuzamos festmények (Fotó: wien.orf.at)
