Az első estén teltház volt a Barba Negrában, és másodjára is rengetegen eljöttek, kész odüsszeia volt inni valamit a koncert közben. Ha lehet hinni a beszámolóknak, az első estén a Mayhem legendás magyar énekese, Csihar Attila is közreműködött a Walk című szám előadásában, úgyhogy kicsit irigykedünk az első este látogatóira. De azért nem jártunk rosszul a második nappal sem: bár az előzenekar, a Teeth Marks egyelőre nem győzött meg, a Pantera formájára nem lehetett panaszkodni. Anselmo pocakot eresztett és lelassult, a kelleténél többet énekeltette a közönséget, de a hangján nem sok nyomot hagyott a kor.
Hallhattuk a Pantera szinte összes mesterművét, talán csak a gitárszólójáról híres Floods maradt ki a legjobbak közül. Kezdésnek jött az A New Level, a Mouth for War, a Strength Beyond Strength, a Becoming, majd a minden idők egyik legjobb kezdő riffjét felvonultató I’m Broken. Aztán: Suicide Note Pt. II, 5 Minutes Alone, This Love, Use My Third Arm és Fucking Hostile – itt változás is volt az előző naphoz képest, amikoris a Setlist.fm tanúsága szerint a Use My Third Arm helyett a Yesterday Don't Mean Shit következett. A Cemetery Gates némi bánatunkra csak felvételről szólt egy kis pihenő alatt, ami után a Planet Caravan című, kiváló Black Sabbath-feldolgozással folytatták, aztán jött legfülbemászóbb slágerük, a Walk, a Hollow-ba átfolyó Domination, majd a záró Cowboys From Hell.
Aztán végül olyasmi történt, amit ritkán lát a sok encore-hoz szokott, rutinos metálrajongó. A turné kivétel nélkül minden estjét záró Cowboys From Hell után Anselmóék szedelőzködni kezdtek, azaz ölelkeztek, fotózkodtak, dobverőket és pengetőket dobáltak a közönségnek, akik viszont olyan fülsiketítő ovációt produkáltak, hogy a zenészek láthatóan ott helyben döntöttek arról, hogy - habár bevallásuk szerint
ilyet még sosem csináltak
– mégis játszanak még egy számot, ez volt a Yesterday Don’t Mean Shit. Így aztán végül eggyel több (összesen 15) dalnak örülhettünk a második napon. Anselmo végül megidézte még egy sor erejéig a Led Zeppelin Stairway to Heaven című klasszikusát is, amikor sokadjára is megemlékezett az Abbott testvérekről. A koncert előtt és olykor közben is Dimebag és Vinnie zenélését, önfeledt bulizását és marháskodását megörökítő home videós felvételek peregtek a kivetítőkön, tehát a zenészek igyekeztek leróni minden tiszteletet a halottaik előtt.
De ami a legfontosabb: ezzel a pazar koncerttel is megidézték a Pantera fénykorát.
Borítókép: Phil Anselmo a Barba Negrában (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!