Roger Waters mozival és üzenettel érkezett, de a zene is elég lenne

Roger Waters, a Pink Floyd alapítója ambiciózus látványvilággal és szenvedélyes politikával próbál rátenni egy lapáttal a saját és a Pink Floyd dalaira, de mégiscsak a zenéjének köszönhetően bocsátható meg neki a vásznain pergő propaganda.

20230423 budapest wmw dome roger waters pink floyd havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Roger Waters Budapesten (Fotó: Havran Zoltán)

A közönséggel végig nagyon közvetlen Waters elmondása szerint a turnét félig zenei, félig mozgóképes élményként álmodta meg, még egy forgatókönyvet is írt hozzá (ilyenben egyébként már volt tapasztalata A fal című film alkalmával), de az ambiciózus projekt bevallása szerint nem működött, így aztán visszavett a színpad fölötti vásznakon pergő mozifilmből. De sajnos nem eleget. A fal című filmet idéző animációs betétek nem lennének rosszak, de számos dal alatt hol háborús horror, hol pedig didaktikus propaganda pergett a vásznakon. Rendőri brutalitás, amerikai elnökök mint háborús bűnösök (Reagantól Joe Bidenig mindenki), Irakban szórakozásból gyilkoló amerikai katonák, menjen a pokolba még a Római Birodalom is, emberi jogok, transzjogok, reproduktív jogok, satöbbi – pont így, felsorolásszerűen, mintha Waters valamiféle kötelességet akarna letudni. Sőt mintha ezt is a klipjeire és azok felirataira bízná, mert ő maga végig joviális a közönséggel: valaki bekiabált neki egy „Fuck you”-t már a koncert elején, amire - habár teljesen elengedni nem tudta, többször visszakanyarodott a beszóláshoz – végeredményben csak annyit reagált, hogy „I love you too!”. Orbán Viktortól is csak annyit kért, beszéljen már Bidennel és Putyinnal arról, hogy elég az atomfegyverekből.

Roger Waters Budapesten (Fotó: Havran Zoltán)

Összességében nagyon furcsa élmény egyszerre hallani ezt az éteri zenét és látni ezt a nyomasztást, ezt a klisécunamit a vásznakon. Azt most hagyjuk is, mennyire visszás a woke egy dúsgazdag, 79 éves angol úriembertől, méregdrága és elképesztően látványos koncerten, amin óriási felfújható bárány és disznó repül a közönség feje felett. Még ha rá is hagyjuk Watersre a politikáját, akkor is olyan volt ez a koncert, mint egy feliratos film: amíg a feliratot olvasod, lemaradsz az alakításokról és a látványról. Megoszlik a figyelem, Waters sokat markol és keveset fog. A fül el van kényeztetve, a szem viszont jobb csukva. Ezt konkrétan kipróbáltam egy-egy perc erejéig, így volt a legjobb. Mintha Waters a Pink Floyd egykori szövegírójaként és szellemi vezéreként különféle látványosságokkal és „üzenetekkel” próbálna túltenni magán a Pink Floydon, ha már a zenében nem sikerül. Furcsa ennyire jó zenét hallani valakitől, aki ennyire másban akar jó lenni.
 

Borítókép: Roger Waters Budapesten az MVM Dome-ban (Fotó: Havran Zoltán)