– „Egy legendás életmű keresztmetszete” – olvashatjuk a margitszigeti koncert ajánlójában. Ezek szerint mindenből kapunk egy kis ízelítőt?
– Ez az este az emlékezésről szól majd. Arról, hogy felidézzük és egy kicsit újra átéljük azokat a sikeres előadásokat, amelyekben az elmúlt húsz év alatt jócskán volt részünk. Nemcsak muzsikálni fogunk, hanem a vizuális élmények is segítenek majd felidézni, mi minden történt velünk ez idő alatt. Tartalmas volt az elmúlt két évtized, nehéz volt kiválasztani a koncerten megszólaló dalokat. Először ötven szám szerepelt a listámon, de ha azt mind lejátszanánk, akkor másnap hajnalig ott lennénk a szigeten. Úgyhogy bármennyire is fájdalmas és nehéz, muszáj volt szelektálni.
– Lehet-e már tudni, milyen dalokat hallhatunk majd?
– Operettblokkal kezdünk: például a Csókos asszonyból és a Marica grófnőből elhangzanak csendülnek fel részletek. Sőt, a János vitézből is készülünk egy kis ízelítővel. Aztán a jazzesebb, könnyedebb hangszerelésű dalokon keresztül a musicalek világába érkezünk meg. Egyebek között az Elizabethből, a Rudolfból, a Jekyll és Hyde-ból és a Monte Cristo grófjából hallhatunk sokak által szeretett dalokat. Az István, a királlyal pedig fokozatosan átváltunk egy másik, vagányabb zenei világba.
A rockdalokkal igazán odacsapunk a húrok közé.
Elhangzik majd az ars poeticám, A színpad a szeretőm című nóta is, és az Örök hűség című produkcióból is lesz egy kis ízelítő.
– Vendégeket is hívott: Janza Kata, Vágó Zsuzsi és a lánya, Luca is csatlakozik önhöz a színpadon. Miért rájuk esett a választása?
– Janza Kata nem volt kérdés, hiszen már több mint tíz éve koncertezünk együtt, lépten-nyomon egymást segítve, húzva. Mostanra a kollegalitáson túl egy nagyon erős barátság is összeköt bennünket. Vágó Zsuzsi felé ez egyfajta hívógesztus volt: ezzel a koncerttel tér vissza a babavárás után. Mostanra már elég nagyok a gyermekei ahhoz, hogy egy kicsit őket is ki lehessen mozdítani otthonról, mi pedig már nagyon várjuk vissza közénk. Vele szintén számos közös munka köt össze. Egyebek mellett a Romeo és Júliában, a Rudolfban, sőt még operett-előadásban is dolgoztunk együtt.
Luca lányommal pedig – aki szintén a színpad felé vette az irányt – szeretnék ismét dicsekedni egy kicsit, és együtt énekelni vele, amíg még megtehetem.
Klasszikus hangképzést tanul, és ki tudja, meddig tudom vele tartani a lépést? Vele újra elénekeljük a Prayert, aminek egyszer már nagyon nagy sikere volt.
Luca az Örök hűségből is fog énekelni. A dal különlegessége, hogy a karantén alatt született meg, és a lányom volt az első, aki felénekelte. A Margitszigeten ismét az ő közreműködésével hangzik el. Ezek a közös pillanatok nemcsak Lucának szólnak, hanem az egész családomnak, hiszen mindig ott álltak mellettem a pályafutásom alatt. Tartották otthon a frontot, elfogadták, amit csinálok, és azt az életmódot, ami mindezzel együtt jár.
– Készülnek-e különlegességekkel?
– Természetesen, a Sturcz Szmollbend egészül ki a Genezis-album zenészeivel, illetve vokalisták és fúvós szekció is csatlakozik a bandához. Aznap este egy olyan zenekar lép színpadra, amely a klasszikus zenei hangzás mellett a jazzesebb hangvételű operettdalokat, a musicaleket, sőt a rockot is remekül meg tudja szólaltatni. A rockdalok ugyancsak új hangszerelést kapnak. Valódi ünnep lesz ez az este. A Margitszigeten fellépni önmagában is páratlan élmény, amelyet ritkán élhet át az ember.
Legutóbb épp a pályám kezdetén, húsz éve állhattam azon a szabadtéri színpadon.
Éppen ezért nagyon örültem annak, amikor Margitszigeti Szabadtéri Színház ügyvezetőjének, Bán Teodórának eszébe jutott ez a koncert. Negyvenéves kora körül az embernek illik összegzést készítenie mindarról, amit addig elért. Hosszú évek óta halasztgatom, mert úgy érzem, hogy még nem a bakancslistámat írom. Még közel sem kész életmű, remélem, hogy nagyon sok minden vár rám.
– Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az eddigi pályáján mindezek a műfajok?
– Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, muszáj választani: el kell döntenem, melyik úton menjek tovább. Hiszen az énekhangomnak sem mindegy, milyen sűrűn váltogatom a különböző műfajokat. Nem véletlen, hogy a mostani koncert is a klasszikus zenei műsorszámokkal kezdődik: nekem azok után könnyebb átváltani a könnyedebb műfajokra. Mindez egyénfüggő is. Mi a kapocs a különböző zenei műfajok között? Az általuk kiváltott hatás. Mindegy, hogy milyen dalt éneklek, ha jó, akkor ugyanazt az érzést váltja ki egy rockdal, mint a Hej, cigány! című operettária vagy a Monte Cristo grófja és a Jekyll és Hyde című musicalek dalai. Mindegyik műfajnak megvan a saját szépsége és az érzelmi töltöttsége. Ha egy dalnak van mondanivalója – ha nyitottan fogadjuk –, bármilyen zenei stílusban megszólalva képes hatni ránk. Van egy teóriám, amely szerint minden generációnak megvan a saját műfaja, és ahogy telik az idő, egy adott személy esetében is változik, hogy éppen melyik zenei stílus szólítja meg. A generációk megöröklik egymástól a zenei műfajokat, és még az is lehet, hogy valakit, aki a rockdalok miatt jön el a koncertre, épp most fog megszólítani egy musical- vagy operettsláger.
Borítókép: Pillanatkép a Best of Dolhai próbájáról (Fotó: Art&Lens)
