Bár a vihar fenyegetése kétségessé tette a szabadtéri rendezvény megtartását, a közönség reménykedve érkezett meg a helyszínre. Már jóval a kezdés előtt hosszú sor kígyózott a bejáratnál. A szeszélyes időjárás végül jóra fordult, így semmi nem akadályozhatta meg, hogy a meghirdetett időpontban a teltházas nézőtéren ülők nagy örömére felcsendüljön a virtuóz zenészek játéka, akik egyebek közt Brahms V. Magyar Tánc című remekművével alapozták meg az est hangulatát.
A koncert során egyéb klasszikus zeneművek, köztük Strauss és Brahms további mesterművei is életre keltek a csillagos ég alatt. A gála programjának gerincét azonban a hol humorral fűszerezett, hol szenvedélytől fűtött, hol pedig magyar virtusban és tűzben gazdag operettslágerek alkották.
Az örökifjú, energikus, legendás szubrett és komika, Oszvald Marika előadásában egyebek között a Délibábos Hortobágyon és a Ringó vállú csengeri violám című halhatatlan dallamok csendültek fel, míg Fischl Mónika csodálatra méltóan pontos és érzelemdús előadásában egyebek mellett a Csárdáskirálynő Szilviájának belépője és a Cigányszerelem című Lehár-operettből ismert Messze a nagy erdő hangzottak el. A Budapesti Operettszínház vezető primadonnája az est során a musicalszínészként, operett bonvivánként és rendezőként is sikeres előadó- és alkotóművész, Homonnay Zsolt társaságában is színpadra lépett. Duettjeiket, köztük Kálmán Imre Álom-álom című keringőjét és Lehár Ferenc Ajk az ajkon című, szívhez szóló melódiáját láthatóan és hallhatóan jól összeszokott előadópárosként énekelték el.
Homonnay Zsolt – aki egyben a gála műsorvezetője is volt – emellett több szóló produkcióval, köztük a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket és a Hej, cigány című örökzöldekkel is elvarázsolta a közönséget. Mint azt a dal felkonferálásakor elmondta, utóbbit az operett műfajért, a cigányzenéért és a 100 Tagú Cigányzenekarért rajongó néhai nagyapja emlékére is énekelte. A színész az est során műsorvezetőként nemcsak személyes történeteinek megosztásával tisztelte meg a közönséget, de humorával, illetve az operett világához fűződő, figyelemre méltóan alapos felkészültségről tanúskodó történetekkel is szórakoztatta a jelenlévőket.
A gálán felcsendülő dalok a Budapest Folk Dance táncosai által előadott koreográfiákkal váltak teljessé. A népszerű operett örökzöldek ezúttal egy egészen különleges, olykor improvizatív előadásmódban szólaltak meg. A 100 Tagú Cigányzenekar virtuóz zenészeinek ösztönös, sodró és hullámzó lendületű előadásmódja sokszor magával ragadta az énekeseket is, ezzel egyedivé és megismételhetetlenné téve a felcsendülő dalok hangulatát.
Homonnay Zsolt ezzel kapcsolatban az alábbi gondolatokat osztotta meg lapunkkal a gála után:
Ezúttal is nagyon izgalmas volt együtt játszani a 100 Tagú Cigányzenekarral, hiszen szinte minden taktusban tapintható volt a szenvedély és a tűz. Olykor-olykor a hirtelen impulzusok vezettek minket: egymásra néztünk, és előzetes megbeszélés nélkül, új ismétléseket rögtönözve változtattunk egy-egy dal szerkezetén. Egészen más élmény úgy előadni ezeket a slágereket, hogy a prímás maximálisan odafigyelve az énekesre vezeti a teljes zenekart. Egészen újszerű és megismételhetetlen rezgések születnek meg ezáltal.
Mindez különösen érzékelhető volt a koncert fináléjában, amikor végül az összes korábbi fellépő együtt állt színpadra, és a Hajmási Péter, Hajmási Pál című, közismert slágerrel zárták az estét.
