Báró Kemény János neve mellé általában az írói hivatást szokták fűzni, de ezt kiegészíthetjük: mecénás, színházigazgató és a Helikon íróközösség megalapítója is volt. A két világháború között marosvécsi birtokán szervezte meg a helikoni közösséget, amely a jobb- és baloldali erdélyi írók közös parlamentje volt. Báró Kemény János a hídember szerepét töltötte be az erdélyi szellemi életben. Kovács Levente A marosvásárhelyi Székely Színház története című munkájában így írt róla: „Kemény János nagy tiszteletnek örvendett színházi és irodalmi berkekben, kolozsvári igazgatósága idején a színészek és a színházi dolgozók egyaránt szívükbe zárták a halk szavú, finom modorú, mélyen humánus, nagy műveltségű vezetőt, akinek a báróság és a történelmi név nem kis vonzerőt kölcsönzött. Az ő neve jelentett sokaknak garanciát arra nézve, hogy a marosvásárhelyi színházalapítás minden látszat ellenére mégsem kaland, hanem átgondolt, ígéretes művészi vállalkozásnak indul.” A két világháború közti erdélyi magyar irodalom legtermékenyebb ága az Erdélyi Helikon írói csoportosulás. Kemény János unokája, Kemény Endre kezdeményezésére 2010 januárjában hozták létre Pátyon az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítványt.
Az erdélyi íróra, Kemény Jánosra emlékeznek
A szombati műsor első felében egy irodalmi összeállítással emlékeznek az íróra, amelyet Medgyessy Éva dramaturg, színháztörténész állított össze, Kemény Endre pedig köszöntőbeszédet mond. A megemlékezésen közreműködnek Óss Enikő és Szélyes Ferenc színművészek. A műsor második felében a Víziboszorkány című monodráma ősbemutatóját láthatja a közönség. Kemény János azonos című regénye nyomán Medgyessy Éva írta a darabot, rendezte és előadja Meister Éva színművész. A jelmezt Gisztl Anna, a díszletet Szitás Bernadett készítette.
Meister Éva, az erdélyi származású, Magyar Művészetért-díjas és EMKE-életműdíjas színművész, a Magyar Kultúra Lovagja 1989 óta szabadfoglalkozású színművészként, színházi és egyéb intézményi támogatás nélkül, egyéni előadásaival járja a Kárpát-medence magyar településeit és a külföldön élő magyar közösségeket. A színművészt Kemény Jánosról és a darab hátteréről kérdeztük.
A monodráma
– Sok szép regénye és novellája van a méltatlanul elfeledett írónak, Kemény Jánosnak – emelte ki Meister Éva. – Igazi erdélyi, balladisztikus hangulatú műveket írt, mint Tamási Áron vagy Wass Albert. Az író ebben a regényében az erdélyi nép nagy és erős asszonyai egyikének állít emléket, aki a korai, XIX. századi kapitalista vállalkozó ritka példáját testesítette meg a Kárpát-medencében. Az előadás kicsit eltér a regénytől, mert vannak benne olyan szálak, amelyek egy monodrámához szükségesek.
A mű igaz történeten alapul, amit Kemény János a Maros-völgyében hallott. A tutajozás sok évszázados történetében állítólag egyedüli tutajos nő volt a darab főszereplője, a Víziboszorkány. Óriási vagyonra tett szert, megvásárolt területeket és sok olyan dolgot tett, amit a férfiak sem mertek meglépni. Nagyon okos volt, meglátta a lehetőséget és gyorsan reagált a monarchiabeli kapitalizmus változásaira.
A leszármazottai is jönnek a bemutatóra – mondta, majd kitért arra, milyen társadalmi háttere van a műnek. – Egy izgalmas női sorsot ismerünk meg, amely bemutatja, hogy lehet egy hatgyerekes anyának megküzdeni azért, hogy a monarchia leggazdagabb női vállalkozója legyen. Megismerhetjük azt is, milyen egyetértésben éltek együtt a különböző nemzetiségek a Tisza és a Maros mentén. A Víziboszorkánynak 350-400 embere volt, köztük sok román és örmény, mégis kitűnően tudtak együtt dolgozni, hiszen egymásra voltak utalva. – Az előadás talán meghozza a kedvet Kemény János újrafelfedezéséhez – tette hozzá a színművész.
