– És nem ma kezdte: 1989 óta szabadfoglalkozású színművészként egyéni előadásaival járja a Kárpát-medence magyar településeit és a külföldön élő magyar közösségeket. Elmondana egy emlékezetes estet vagy történetet az elmúlt harminc évből?
– A több száz, talán ezer előadás során sok-sok meglepetés ért. Mindig megérint, amikor egy zsúfolt terem egyszerre csak feláll és állva vastapsol. De volt olyan előadásom is, a Csöndes kiáltvány a vesztesekért, amelyben az erdélyi sorsról mondtam verseket erdélyi kortárs költőktől, majd bejött egy idős hölgy az öltözőbe, és könnyes szemmel mondta, hogy „én most értettem meg önöket, művésznő; én még ilyen gyönyörű verseket életemben nem hallottam”.
– Trianon századik évfordulója alkalmából turnéra is készül, nem tett keresztbe a járvány? Romániába, Szerbiába jelenleg nem lehet elutazni.
– Igen, Kárpát-medencei trianoni turnéra pályáztam és kaptam támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumától, így a Kárpát-medencei Magyarok Kulturális Egyesületének támogatásával kiegészülve körülbelül hetven előadással turnézhatunk itthon és otthon, erre jövő év szeptemberéig adódik alkalom. A járvány miatt mindig ott, ahova éppen utazni lehet. Hárman vágunk neki, egyéni és közös estekkel: Dévai Nagy Kamilla előadóművész, Lukácsy Katalin színművész és én.
– Sokan azt mondják, hogy mivel a fiatal nemzedékek már nem tapasztalták meg a bőrükön a kommunizmust sem, nem különösebben érdekli őket Trianon vagy a határon túli magyarok. Egy ilyen esttel meg lehet érinteni őket?
– Ha erre tudnám a választ, én lennék a nemzet pszichiátere, de csak egy színész vagyok, aki próbálkozik. Viszont vannak estjeim, amelyekben olyan verseket és olyan nemzeti rockdalokat is elhelyeztem, amelyeket a fiatalok is ismernek, tudnak, s így bizony fel-felkapják a fejüket, és odafigyelnek a többire is. Megértik ők, mert azoknak a fiataloknak, akik eljönnek az estjeimre, valamelyest már rend van a fejükben. Elég sok ilyen fiatal van, hála istennek! És már csak miattuk is talán jobban kellene támogatni, nagyobb figyelemmel kellene kísérni az olyan nemzeti érzelmű zenészeket, színészeket, akik alázattal, csendben teszik a dolgukat, akik nem helyezkednek, nem karriert építenek, hanem a szó szoros értelmében szolgálnak.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!