A film egy iskolában játszódik a mai Németországban. A külvilágról szinte alig derül ki bármi, így az intézmény világa, a gyerekek és felnőttek közötti viszony az igazán érdekes. Itt is megvannak a helyi problémák, hiszen jól látható, hogy a nemrég érkezett fiatal tanárnő, Carla nem ért egyet tanártársai nyomozási stratégiájával, pedig több lopás is borzolja a kedélyeket az intézményben. Carla osztályában a hetedikes gyerekek nem is nagyon akarnak segíteni, végül az egyik török kisfiú keveredik gyanúba, de az ügy egy, a családdal folytatott beszélgetés folyamán elcsendesedik. Ugyanakkor valójában nem oldódik meg semmi.
Ráadásul a lopások a tanárokat is érintik. Carla egy hirtelen döntés után csapdát állít a tanáriban: nagyobb összeget tesz a dzsekije zsebében lévő pénztárcába, mintegy kíváncsiságból, majd a dzsekit a székre terítve hagyja, a bekapcsolt laptopot pedig kinyitja. Amikor a legközelebb a tanáriban jár, észreveszi, hogy a pénztárcából bizony hiányzik valamennyi, ezért vissza is nézi a videót. A felvételen látható ruhadarab alapján ő maga kezd nyomozásba, csakhogy arról elfeledkezik, hogy nyilvános helyen készített felvételt a kollégái megkérdezése és informálása nélkül. És a videó alapján gyanúba keveredett kolléga, bár nem tanár, az iskolában dolgozik, ráadásul Carla egyik legjobb matekos tanulójának az édesanyja. Az információk elindulnak mindenfelé, és ennek következményei már sokkal nagyobb problémát generálnak, mint azt első pillanatban sejtettük volna. A felelősség pedig teljes egészében Carlára hárul, aki hittel áll ki a gyerekek mellett, és igyekszik a végsőkig korrekt maradni.
A meggyanúsított iskolai dolgozó meggyőzően tagad, a fia szembeszáll az osztályfőnökkel, azaz Carlával, a hetedikesek szülői értekezlete pedig komoly botrányba fullad, mert a szülők a lopások kapcsán végül a tanárnő szakmaiságát is kétségbe vonják. E percekben szinte attól tartunk, hogy a kiborulás határán álló Carla a mosdóban öngyilkos lesz. Végül összeszedi magát, de a feszültség egyre elviselhetetlenebb az iskolában. A tanárok egy része is felháborodik a Carla-féle videófelvétel elkészülte miatt, ebből vita alakul, és még az igazgatónő sem helyesli a dolgot, nyomozást emleget, a személyiségi jogokra hivatkozva. A történet nyomasztó pillanatai még akkor is fokozódnak, amikor a diákok az iskolaújságnak készítenek interjút a célkeresztbe került tanárnővel. Az interjú végül jóváhagyás és egyeztetés nélkül jelenik meg, ebben pedig már olyan színben tüntetik fel a tanárnőt és még az intézményt is, mintha itt a jog és az igazság helyett a megkülönböztetés és a rasszizmus lenne jellemző. A történet végén a lopással gyanúsított anyuka fia, Oskar, a tanárnőt és az iskolai tiltást szabotáló fiú mintegy megdicsőülve hagyja el az iskolát, rendőri kísérettel.
A drámai alkotás pedig kérdéseket hagy bennünk, és nem oldja fel igazán a helyzetet. Nem kapunk választ arra sem, hogy ki lopott és miért, hogy hol van és miért nem lép egy ilyen helyzetben egy iskolapszichológus. Mik a lehetőségei egy tanárnak, ha ki akarja deríteni, hogy mi történik az iskolában a háta mögött? Meddig mehet el a diákjai védelmében? Sajnos a kételkedés örök éket ver ember és ember közé, és egy iskolában, ahol gyerekek és felnőttek együttműködése a tét, még sokkal ijesztőbb a hatása. A többszörös díjnyertes német film kérdései, problémái így velünk maradnak, elgondolkodtatnak, és bizonyosan vitákra is indítanak majd.
Borítókép: A tanáriban is egyre nő a feszültség (Forrrás: Mozinet)
