Devich Márton, a Bartók rádió csatornaigazgatója, a Magyar Rádió Művészeti Együttesei (MRME) ügyvezető igazgatója a december 19-i jubileumi koncertről elmondta:
Olyan műsort akartunk összeállítani, ami sokat megmutat belőlünk, ugyanakkor nagyon szép és reprezentatív.
Három karmester, Vásáry Tamás, Kovács János és Ricardo Frizza is dirigál az eseményen, ahol elhangzik Liszt Ferenc Les Préludes-je, Mendelssohn 42. zsoltára, valamint felcsendül Richard Strauss Hősi élet című műve – közölte az MRME ügyvezetője.
Devich Márton a rádiózenekar 80. évfordulójára megjelent kötetről elmondta, hogy a könyv szórakoztató módon, a lényeget megragadva teljes képet nyújt a zenekar történetéről, köszönhetően László Ferencnek, a kötet társszerzőjének. Kiemelte, hogy fontos szerepet játszott a kötetbe kerülő képek válogatása. Mint mondta, ebben azok a művészek segítettek, akik korábban a zenekarban dolgoztak: példaként említette Geiger György fotóarchívumát vagy Fodor Ildikót, a zenekar hegedűművészét, aki szintén a fotóival segítette a kötetet. Devich Márton elmondása szerint egészen különleges fotók is vannak a kötetben, mint például a fiatal Kocsis Zoltánról vagy Ránky Dezsőről.
László Ferenc kultúrtörténész, A muzsika hullámhosszán című kötet társszerzője elmondta, hogy sokféle kihívást jelentett a kötet megalkotása: egyrészt be kellett mutatni a zenekar intézményi történetét, másrészt Devich Márton szerzőtársával megpróbálták felidézni, hogy milyen lehetett a zenekar belső élete. Ebben segített a forrásként megmaradt zenekari napló, amely nemcsak azt rögzíti, hogy milyen koncertek, felvételek zajlottak, hanem azt is, hogy milyen volt a zenekar belső élete – emelte ki László Ferenc. Ebből a naplóból az is kiderül, hogy az adott zenekarnak milyen volt a karmesterekről, művészekről vagy egy-egy turnéról a belső értékítélete – fűzte hozzá. Elmondta, Devich Mártonnal megkísérelték elhelyezni a zenekar történetét abban a nagy egészben, ami a magyar történelem a XX. században vagy az ezredfordulón.
A zenetörténész hangsúlyozta: ebben a kötetben azt is meg szerették volna mutatni, hogy a zenekar a szimfonikus együttesek sorában is egy különleges intézmény, amelynek sokkal nagyobb a repertoárja, sokkal több kortárs zenét játszik, valamint sokkal nagyobb a mikrofon- és felvételi rutinja, mint más együttesnek.
Annyi felvétele, amennyi a rádiózenekarnak van, egyetlen magyar szimfonikus együttesnek sincs ebben a nyolcvan évben
– emelte ki László Ferenc.
A kultúrtörténész felidézte, hogy a zenekar az 1950-es évek első felétől kelet felé kezdett el turnézni, Lengyelország volt az első állomás. Majd az 1950-es évek végétől megindult egy intenzív nyugati jelenlét: ennek részeként a rádiózenekar volt az első olyan magyar együttes, amely eljutott az Egyesült Államokba. Itt több turnéja is volt, ami hihetetlenül vonzóvá tette a zenekart a magyar muzsikusoknak – hangsúlyozta László Ferenc. Hozzátette: ez segített abban, hogy a zenekar bekerüljön a nemzetközi zenei élet köztudatába, egyúttal a rangját is emelte. László Ferenc arról is beszélt, hogy a nyolcvan év alatt a zenekarnak több nagy zenekarnevelő karmestere is volt. Példaként említette Ferencsik Jánost, Somogyi Lászlót, Lehel Györgyöt, Vásáry Tamást és Fischer Ádámot.
Borítókép: Vásáry Tamás és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara hegedűszólamai (Fotó: MRME/Vörös Attila)
