A Csodálatos cirkuszvilág című tárlat felvonultatja a magyar artistaművész-családokat és -dinasztiákat, különleges artistarelikviáit, a hazai világszám-produkciókat és történeti dokumentumokat, valamint a cirkuszi képzőművészet és filmművészet jeles alkotásait. Fontos hangsúlyozni, hogy a nagyközönség most először találkozhat a nemzetközi cirkuszi örökség legkiválóbb külföldi gyűjtőivel, gyűjteményeivel és múzeumaival. A tárlat felfedezésében Joó Emese, a múzeum vezetője volt segítségünkre, aki hangsúlyozta, ez az alkalom kiváló lehetőség arra, hogy megszólítsák a magyar artistaművészeket annak érdekében, hogy féltve őrzött cirkuszi örökségeikkel vegyenek részt a kiállításon, mutatkozzanak be, mutassák be páratlan cirkuszi kultúránkat a hazai és nemzetközi közönségnek a jövőben.
A kiállítás teremről teremre egyre mélyebben vezet be minket a cirkuszvilág színfalai mögé. Az első térbe lépve annak a képzeletbeli pillanatnak lehetünk tanúi, amikor a vándorcirkusz megérkezik egy településre. A látogatókat máris a tárlat egyik legérdekesebb darabja, egy méregdrága elefántfejdísz fogadja, amelynek értéke több millió forint. A Vargas állattartó dinasztiától kapott nemes kincset a preparátumokat is megszégyenítő élethűséggel megalkotott elefántbáb őrzi.
Ez azért kiemelkedő tárgy, mivel fontos kelléke volt a Fővárosi Nagycirkusz 2016-ban bemutatott első összművészeti előadásának, a Lúdas Matyi a cirkuszban elnevezésűnek.
A gigantikus bábot, amely Döbrögi harci szekerét húzta a darabban, Bodnár Enikő tervező és Székely Andrea bábrendező Deliről, egy indiai elefántról mintázta. Mozgatásához három művész szükséges, valamint képes könnyezni és vizet fújni is. Továbbhaladva megismerkedhetünk a cirkuszi állatidomárok világával.
A tárlat külön fejezetet szentel a lovasszám bemutatásának, amely a tradicionális cirkusz XVIII. századi születésével nagyjából egyidős. A színes plakátgyűjteménnyel szegélyezett folyosóról egy mesés körhintához érünk.
Eme százesztendős darab arra hívja fel a figyelmet, hogy az utazó cirkuszok gyakran ma is együtt járnak az utazó vidámparkokkal.
Az első hintások a XIX. század elején érkeztek hozzánk észak-európai vidékekről, a francia eredetű carousel (körhinta) mobil változatával. Hajtásuk eleinte kézi erővel, majd lóval, gőzzel, ma elektromos motorral történik. A hintákat művészi módon fából faragott lófigurák, festett táblaképek és gyöngyhímzéses bársonydrapériák díszítik. A kiállított darabok restaurálását a felvidéki származású, nagyon régi hintás család, a Greznár család leszármazottai, Greznár Tamás és Antal végezte.
A következő nagy egység az artisták csillogó világába varázsolja az érdeklődőt. A legnevesebb művészek eszközei, kosztümjei és történetei ölelik körbe azt az installációt, amely ifj. Simet László akrobata tavaly tavaszi lélegzetelállító számára emlékezteti a publikumot. Mint ismert, a kötéltáncos hazánkban elsőként egy két daru között kifeszített drótkötélen sétált át a Duna felett a színházi olimpia nyitóeseményén.
A cirkusztörténeti pillanat felidézéséhez számos múzeumpedagógiai eszközt bevetnek: a modern technológiának hála, VR-szemüveg segítségével kipróbálhatjuk, milyen a huszonkét milliméter vastagságú, 300 méter hosszúságú drótkötélen egyensúlyozni.
Egy méretarányos makett segítségével választ kaphatunk arra, miért is nem volt biztosítókötél a 63 éves artistaművészen. Szavazhatunk a számról készült legjobb nézői fotóra, illetve megemelhetjük azt a tíz méter hosszú balance rudat, amely a művész egyensúlyozását és stabilitását segítette.
A szédületes élmény után egy lépés, és a zsonglőrök termében vagyunk, ahol a porondot azok a nemzetközi intézményeket szimbolizáló ajtók veszik körbe, amelyek részt vállaltak eme kiállítás létrehozásában.
Itt külön érdemes szemügyre venni Gérard Vicaire flitteres kosztümjeit.
A divattervező a Maison Vicaire égisze alatt forradalmasította a cirkuszi kosztümök világát, munkájáért a legnevesebb művészek küzdöttek világszerte. A színek sokfélesége, a hímzések részletei, a különleges szabásvonal mind-mind a varázslat részét képezik. A bemutatott darabok Gilles Maignant gyűjteményéből származnak. A legjelentősebb magángyűjtemény ötvenezer tárgyat: plakátot, képeslapot, műsorfüzetet, művészeti alkotást és 350 kosztümöt tartalmaz.
Ezen a részen fedezhetünk fel több különleges apparátot. Egyik ezek közül egy hatvannégy éves forgó és világító szerkezet, amelynek első tulajdonosa a Jászai Mari-díjas és érdemes művész, legendás és nagy múltú cirkuszi dinasztia tagja, Eötvös Ferenc volt, aki saját kezűleg, precíz munkával készítette 1960-ban. Feri bácsi feleségével, Cirják Annával (Ence néni) járta vele a világot.
Kézen álló produkciójuk volt: a kerékpáron állt kézen Feri bácsi, és Ence néni egyensúlyozta a keresztbe fordított keréken.
Amikor abbahagyták az artistaszakmát, eladták az apparátot egy cirkuszi villanyszerelőnek, Krasznai Zoltánnak, aki artista ambíciókat dédelgetett, de nem sikerült neki, és ő is eladta. Így került az apparát F. Török Ferenc tulajdonába 1985-ben. Mivel első tulajdonosa „2 Ferenczy” néven dolgozott az apparáttal, ő is megtartotta ezt a művésznevet. Partnerével, Babar Margittal 25 éven keresztül dolgoztak rajta – vele. Hosszú „élete” során végig kifogástalanul működött, a mai napig is használható.
A kiállítás zárásaként óriáskivetítőn élvezhetjük a fővárosi nagycirkusz előadásait, megnézhetünk pár kosztümöt, amelyet a világhírű Cirque du Soleil ajánlott fel a kiállításba és végül, de nem utolsósorban Bubutimár Éva artista manóiban gyönyörködhetünk.
Borítókép: Az érdeklődők február 29-ig láthatják a tárlatot (Forrás: MTI/Balogh Zoltán)
