A Csodálatos cirkuszvilág című tárlat felvonultatja a magyar artistaművész-családokat és -dinasztiákat, különleges artistarelikviáit, a hazai világszám-produkciókat és történeti dokumentumokat, valamint a cirkuszi képzőművészet és filmművészet jeles alkotásait. Fontos hangsúlyozni, hogy a nagyközönség most először találkozhat a nemzetközi cirkuszi örökség legkiválóbb külföldi gyűjtőivel, gyűjteményeivel és múzeumaival. A tárlat felfedezésében Joó Emese, a múzeum vezetője volt segítségünkre, aki hangsúlyozta, ez az alkalom kiváló lehetőség arra, hogy megszólítsák a magyar artistaművészeket annak érdekében, hogy féltve őrzött cirkuszi örökségeikkel vegyenek részt a kiállításon, mutatkozzanak be, mutassák be páratlan cirkuszi kultúránkat a hazai és nemzetközi közönségnek a jövőben.
A kiállítás teremről teremre egyre mélyebben vezet be minket a cirkuszvilág színfalai mögé. Az első térbe lépve annak a képzeletbeli pillanatnak lehetünk tanúi, amikor a vándorcirkusz megérkezik egy településre. A látogatókat máris a tárlat egyik legérdekesebb darabja, egy méregdrága elefántfejdísz fogadja, amelynek értéke több millió forint. A Vargas állattartó dinasztiától kapott nemes kincset a preparátumokat is megszégyenítő élethűséggel megalkotott elefántbáb őrzi.
Ez azért kiemelkedő tárgy, mivel fontos kelléke volt a Fővárosi Nagycirkusz 2016-ban bemutatott első összművészeti előadásának, a Lúdas Matyi a cirkuszban elnevezésűnek.
A gigantikus bábot, amely Döbrögi harci szekerét húzta a darabban, Bodnár Enikő tervező és Székely Andrea bábrendező Deliről, egy indiai elefántról mintázta. Mozgatásához három művész szükséges, valamint képes könnyezni és vizet fújni is. Továbbhaladva megismerkedhetünk a cirkuszi állatidomárok világával.
A tárlat külön fejezetet szentel a lovasszám bemutatásának, amely a tradicionális cirkusz XVIII. századi születésével nagyjából egyidős. A színes plakátgyűjteménnyel szegélyezett folyosóról egy mesés körhintához érünk.
Eme százesztendős darab arra hívja fel a figyelmet, hogy az utazó cirkuszok gyakran ma is együtt járnak az utazó vidámparkokkal.
Az első hintások a XIX. század elején érkeztek hozzánk észak-európai vidékekről, a francia eredetű carousel (körhinta) mobil változatával. Hajtásuk eleinte kézi erővel, majd lóval, gőzzel, ma elektromos motorral történik. A hintákat művészi módon fából faragott lófigurák, festett táblaképek és gyöngyhímzéses bársonydrapériák díszítik. A kiállított darabok restaurálását a felvidéki származású, nagyon régi hintás család, a Greznár család leszármazottai, Greznár Tamás és Antal végezte.
