A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete harminckét éve tömöríti és képviseli a hazai művészeti élet különböző ágaiban hivatásszerűen tevékenykedő alkotókat. Fotóművészeti, iparművészeti, irodalmi, képzőművészeti és zenei tagozataival Magyarország legnagyobb taglétszámú művésztársulása. Az egyesület és a szegedi Regionális Összművészeti Központ együttműködése komoly múltra tekint vissza: a tagok rendszeres nevezői és kiállítói a visszatérő nyári tárlatoknak és táblaképfestészeti biennáléknak, és az egyesület többször rendezett már nagyszabású, saját tárlatokat is szecessziós palotában.
Akkor mintegy hatszáz alkotó vett részt műveivel az összeállításban, ezúttal 87 alkotást állítanak ki a központ két emeletén. Nátyi Róbert művészettörténész, a központ vezető kurátora kifejtette, ennek hátterében egyfajta koncepcióváltás áll.
A korábbi évek szalonjellegű, az óriási darabszámú művet digitális reprodukciók formájában, paravánokon a térben megjelenítő installációi után visszatérnek az eredeti alkotások.
Ezért a kiállítás társkurátorával, Sárkány Győzővel, a MAOE alelnökével szorosabb szelekció mentén válogatták ki a tárlat végleges anyagát. A megszokottnál is nagyobb figyelmet szenteltek annak, hogy az alkotóművészetnek minden aktív generációja képviselhesse magát a tárlaton.
A kiállítás középpontjában álló, címadó fogalom idén a távlat: erre a hívó szóra felelve alkották meg műveiket a társaság képzőművész tagjai.
A feszesebb kurátori koncepció értelmében a mottó által felvázolt szellemi ív következetesen bomlik majd ki a tárlat leendő befogadói előtt. Az értelmezés sokfélesége kerül a középpontba: a távlatnak a képalkotó művészek számára magától értetődőnek tűnő fizikai, optikai aspektusa mellett a fogalom pszichológiai, filozófiai jelentésrétegei is megnyilvánulnak majd a központ termeiben kiállított műveken.
A 21. századi művészeti pluralizmus határtalannak tűnő technikai és tematikai szabadságában különösen izgalmas megfigyelni, hogy a Távlat kiállításra beadott művek túlnyomó többségének kompozíciós megoldása nem kapcsolódik a klasszikus művészettörténeti perspektíva fogalom gondolatköréhez
– állapította meg D. Udvary Ildikó művészettörténész, a MAOE elnökségi tagja.
– A kiállított művek elsősorban a távlat gondolatkörének egyéb, elméleti és személyes vonatkozásaira fókuszáltak, különös tekintettel az idő előre és hátrafelé irányuló távlatára, a tér-idő összefüggéseinek kontextusaira. S míg többen a privát és történelmi múlt felé fordultak, sokan a jelen és a jövő viszonyát kutatva aktuális kérdésekre, tudományos felfedezésekre, kozmikus jelenségekre koncentráltak – mondta a május 12-ig látható kiállítás anyagáról a művészettörténész.
