Juhász Anna előadásával kezdődött a délután, amelyen a Petőfi Kulturális Ügynökség munkatársa szubjektív összefoglalót adott arról, mit jelent számára a nyelv, milyen örökséget kapott édesapjától, a költő Juhász Ferenctől. Úgy fogalmazott: a nyelv az a szövet, amibe beleszülettünk, ami összetartja sokszor széthullásnak induló világunkat. A magyar nyelvről gondolkodva az irodalmár széles ívet húzott a nyelvért folyó reformkori küzdelmektől a jelenig, feltéve Juhász Ferenc kérdését, vajon mit őrzünk múltunkból, miként bánunk örökségünkkel, a magyar nyelvvel.
S hogy erre a kérdésre milyen válaszokat adunk vagy adhatunk, az éppen az olyan rendezvénysorozatokon körvonalazódik, mint a magyar nyelv hete. Vagy az olyan, időben is, térben is szélesebb programokon, mint az országjáró anyanyelvi piknik, amely a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében egy éve indult, s amelynek értékeit Pölcz Ádám mutatta be. Az ELTE tanszékvezetője beszámolt az évente több helyszínen, köztük határon túli településeken is megrendezett eseménysorozat tapasztalatairól.
– Úgy tűnik, van igény a kultúrára – fogalmazott az előadó, hozzátéve, hogy közösségteremtő, családi programjaikon rengeteg kérdést tesznek föl az érdeklődők. Ha értelmes válaszokat kapnak, sokan foglalkoznak a nyelvvel.
– Mit fognak olvasni száz év múlva? – tette föl a messzire vezető kérdést a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője, Bonczidai Éva, aki a magazin átalakulása, megújulása mellett arról is beszélt, hogy ő abban hisz: úgy kell beszélni a jelen kérdéseiről, hogy a most elhangzó felvetések, válaszok, problémák száz év múlva is érdekesek legyenek.
– Minden lapszámunkat időkapszulának szánom – mondta, hiszen jelenünk sokfélesége, értékei, szellemi, lelki, irodalmi, kulturális gazdagsága biztosan érdekes lesz az utánunk jövőknek is. Hozzátette:
A kultúra, a szimbólumalkotás, a vers, az irodalom rendkívül jelentősek nekünk, embereknek. Az evolúció nem fektetett volna energiát ilyen látszólag fölösleges dolgokba, ha nem lennének különlegesen fontosak.
A Petőfi Kulturális Ügynökség Anyanyelvi praktikák címen megjelent online módszertani kiadványát Széplaki Erzsébet magyartanárdíjas, érdemes tankönyvszerző mutatta be. Elmondta, hogy a különleges kiadvány három nagy témát ölel föl. Találunk benne játékokat, foglalkozásvázlatokat (óratervezeteket, feladatokat, remek ötleteket, értékeléstippeket) és módszertani szövegeket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a kötet elsősorban pedagógusoknak készült, nem csak ők forgathatják haszonnal.
– Hiszen – magyarázta – az anyanyelvi kultúra alapjait a családban kell lerakni. Amit a szülők 3-6 éves kor között elmulasztanak, azt nagyon nehéz behozni az óvodában és az iskolában. Hozzátette: – Anyanyelvünk megóvása, fejlesztése mindenen magyarnak kötelessége.
A másfél évszázada megjelenő Magyar Nyelvőr küldetéséről és sikereiről is beszámolt Balázs Géza felelős szerkesztő. Elmondta, hogy miközben a lap komoly, tudományos folyóiratnak számít, amióta ő vezeti a szerkesztőséget (2022-ben vette át a lapot) számos könnyedebb, érdekesebb témának, rovatnak is helyet talált benne.
Így most nem pusztán a szakemberek, de az anyanyelvápolás iránt érdeklődő laikusok is forgathatják.
És ha már Balázs Géza a mikrofonnál volt, mindjárt be is mutathatta a közönségnek új kötetét, a Szélárnyékban – Művészetkritikai írások című közelmúltban megjelent könyvét. Sepsi Enikő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora a szerzővel beszélgetve úgy fogalmazott: izgalmas, ahogy egy nyelvész megközelíti a színházművészetet és más művészeti ágakat, egy ízlés térképét látjuk a kritikákból kirajzolódni.
Ez a beszélgetés már át is vezetett nemzeti, nyelvi kultúránk fontos eleméhez, a színházhoz, a reformkori színházi irodalom legfontosabb alkotásához, a Bánk bánhoz. Vidnyánszky Attila, a darab rendezője nem rejtette el érzéseit.
Én a Bánk bán szerelmese vagyok. Nem tudom megunni. A legjobban megírt magyar színdarabnak tartom, az egyetlen shakespeare-i színvonalú magyar színdarabnak. Emberi érzelmek mentén építkező, követhető történet, amely úgy beszél Kelet és Nyugat ütközésében felbukkanó nagy kérdésekről, hogy egy percig sem lesz didaktikus.
A délutánt a darabhoz kapcsolódó művelődéstörténeti játék zárta olyan kérdésekkel, amelyekre még a tájékozott színházlátogató is nehezen tudott válaszolni.
