Juhász Anna előadásával kezdődött a délután, amelyen a Petőfi Kulturális Ügynökség munkatársa szubjektív összefoglalót adott arról, mit jelent számára a nyelv, milyen örökséget kapott édesapjától, a költő Juhász Ferenctől. Úgy fogalmazott: a nyelv az a szövet, amibe beleszülettünk, ami összetartja sokszor széthullásnak induló világunkat. A magyar nyelvről gondolkodva az irodalmár széles ívet húzott a nyelvért folyó reformkori küzdelmektől a jelenig, feltéve Juhász Ferenc kérdését, vajon mit őrzünk múltunkból, miként bánunk örökségünkkel, a magyar nyelvvel.
S hogy erre a kérdésre milyen válaszokat adunk vagy adhatunk, az éppen az olyan rendezvénysorozatokon körvonalazódik, mint a magyar nyelv hete. Vagy az olyan, időben is, térben is szélesebb programokon, mint az országjáró anyanyelvi piknik, amely a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében egy éve indult, s amelynek értékeit Pölcz Ádám mutatta be. Az ELTE tanszékvezetője beszámolt az évente több helyszínen, köztük határon túli településeken is megrendezett eseménysorozat tapasztalatairól.
– Úgy tűnik, van igény a kultúrára – fogalmazott az előadó, hozzátéve, hogy közösségteremtő, családi programjaikon rengeteg kérdést tesznek föl az érdeklődők. Ha értelmes válaszokat kapnak, sokan foglalkoznak a nyelvvel.

– Mit fognak olvasni száz év múlva? – tette föl a messzire vezető kérdést a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője, Bonczidai Éva, aki a magazin átalakulása, megújulása mellett arról is beszélt, hogy ő abban hisz: úgy kell beszélni a jelen kérdéseiről, hogy a most elhangzó felvetések, válaszok, problémák száz év múlva is érdekesek legyenek.
– Minden lapszámunkat időkapszulának szánom – mondta, hiszen jelenünk sokfélesége, értékei, szellemi, lelki, irodalmi, kulturális gazdagsága biztosan érdekes lesz az utánunk jövőknek is. Hozzátette:
A kultúra, a szimbólumalkotás, a vers, az irodalom rendkívül jelentősek nekünk, embereknek. Az evolúció nem fektetett volna energiát ilyen látszólag fölösleges dolgokba, ha nem lennének különlegesen fontosak.