Nánási Anikó szerkesztő-műsorvezető előbb arról érdeklődött a zenésztől, hogy vajon mikor is kezdődött a versek megzenésítése, mire Gryllus Dániel ironikusan azt válaszolta, hogy nyilván több ezer évvel ezelőtt.
– Akkor kezdtek el az emberek verseket énekelni. Nem is tudták elképzelni a verset dallam nélkül Helikon hegyén a múzsák. Azóta sok minden történt, elkezdődött a verseskötetek nyomtatása – annak is már pár száz éve –, és aztán a hangfelvételek is lehetővé váltak, így tehát legalább száz éve annak is, hogy énekeket megjelentetnek.
Ezelőtt húsz évvel született egy olyan elképzelés, hogy Hangzó Helikon címmel adjunk ki szép, illusztrált versesköteteket úgy, hogy benne vannak a dalok is CD-lemezen, ami mára már nyilván elavult, de ezek az anyagok persze meghallgathatók a letöltő oldalakon is. Emlékszem, hogy az első ilyen kiadvány a Kaláka – Kányádi volt, aztán jött a Sebő Ferenc – Nagy László, majd a Sebestyén Márti – Magyar népdalok, merthogy azok is valahol énekelt versek. Aztán meg sem álltunk majdnem harminc kötetig
– elevenítette fel emlékeit a kezdetekről a Kaláka alapítója, majd elmondta, hogy egy hosszabb szünet után találták ki ennek a kiadványnak az élő megjelenését, a Hangzó Helikon Fesztivált, amelyet tavaly Kápolnásnyéken rendeztek, a következő pedig Bicskén lesz június 9-én.
A műsorvezető megemlítette, hogy Kányádi Sándor versei állandó elemei a Kaláka koncerteknek, de más magyar költőket is szívesen megénekeltek. Nánási Anikó arról érdeklődött, hogy szerették, szeretik-e a költők, ha a versüket megzenésítik? Nem állnak-e ellen?
– Még nem láttam olyan költőt, aki tiltakozott volna a verse megzenésítése ellen. Lehet, hogy van olyan megzenésítés, amire azt mondja valaki, hogy „hát nem egészen ilyenre gondoltam”, de nekünk még ilyet nem mondtak. Sándor bácsi atyai jó barátom volt és nagyon sokszor ajánlott nekünk verseket. Például amikor Dél-Amerikába mentünk, amikor a fordulat volt, akkor a Kuplé a vörös villamosról című művére hívta fel a figyelmünket, amit sokszor el is szoktam koncerteken mesélni, mert büszke vagyok rá.
Weöres Sándorral például – aki egy generációval öregebb volt, 13-as születésű – kicsit nehezebb volt. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit ajánlana nekünk, mire azt válaszolta, hogy három Ady-verset. De hát ő ilyen nehéz ember volt – mesélte nevetve Gryllus Dániel, aki elmondta azt is, hogy volt viszont olyan, hogy az egyik versében áthúzott két sort és írt másikat helyette, mert azt mondta, „úgy jobban fog passzolni a dallamotokra” – tette hozzá a zenész.
Arra a kérdésre, hogy hogyan, mi alapján válogatják ki a verseket, illetve minden költeményt meg lehet-e zenésíteni, Gryllus Dániel azt válaszolta, hogy végül is minden szöveget el lehet énekelni függetlenül attól, hogy vers, vagy nem vers, hiszen például az operaáriák sem versben vannak megírva.
– Nem biztos, hogy mindent el kell énekelni, de nagyon sok örömöt lel benne az ember, ha dallammal párosítja – jegyezte meg a Kaláka Együttes alapítója.
A Gryllus Dániellel a Kossuth rádió Kalendárium című műsorában elhangzott beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a Médiaklikk oldalán.
