A Hősök tere egészen különleges tér. Az égbe magasodó millenniumi emlékmű tetején Gábriel arkangyallal, az oszlop tövében a honfoglaló vezéreinkkel, mögöttük a félköríves Nemzeti pantheonnal, amelyek mind tekintélyt parancsoló méreteikkel, mozdíthatatlannak tűnő szilárdságukkal nyűgözik le az embert, és emlékeztetnek önnön súlyunkra a történelem sodró tengerében, ami világraszóló teljesítményekkel, tanulságos kudarcokkal van kikövezve. Egészen különös élmény, mikor fellángoló nemzeti érzelmeim egy olyan gyermekkori rajongással párosulnak, mint amilyet sok millió emberrel közösen táplálok a Star Wars világa iránt. A hétvégén ugyanis hazai rajongók tömege lepte el a főváros emblematikus helyszínét, hogy a héten érkező Star Wars-sorozat, Az akolitus megjelenése alkalmából fénykardokkal világítsák be a Hősök terét.
Star Wars mindörökké
A messzi-messzi galaxis legelkötelezettebb jelmezes rajongóit magába tömörítő 501-es Légió Magyarországi Helyőrsége, a Lázadó Légió és a Magyar Galaktikus Fan Klub közösen keresve sem találhatott volna szemrevalóbb, impozánsabb helyet a különleges galaktikus hadműveletnek, mint a Hősök tere.
A résztvevők között feltűnően sok volt a család, főleg apuka, akik a Star Wars iránti rajongásukban nyilvánvalóan képesek még könnyebben kapcsolódni a gyerekekhez, belevetni magukat a biztonságot és tanulást jelentő játékba. Könnyű elfelejteni, hogy a fantáziavilágokban való elmerülés nemcsak megmosolyogtató infantilis hóbort lehet, hanem felelősségteljes, komoly vállalás is.
A rajongókat rögtön körbevették a kíváncsiskodó turisták és a bámészkodó járókelők, akik okostelefonjaikkal igyekeztek megörökíteni az élményt, miközben sűrűn kattogtak a sajtósok fényképezőgépei, halkan zúgott az égben repkedő drón, repültek a Darth Vaderrel és a többi kosztümös figurával közös szelfik. Egy idős hölgy csodálkozva figyelte a kardozó felnőttek gyermeki lelkesedését, hangos „Éljen a Lázadás!”, „Éljen a Köztársaság!”, „Éljen a Birodalom!” felkiáltásait, s halványan benne is felderengett, hogy látta ezeket a filmeket még olyan harminc-negyven évvel ezelőtt.
A Star Wars világa azóta jóval nagyobbra nőtt, érkeztek az előzményfilmek, majd a Disney-féle folytatástrilógia, a különböző animációs és élőszereplős sorozatok, de a jelenség már jóval korábban túllépett a filmek világán. Nem csak a kapcsolódó termékekre (könyvek, képregények, tematikus parkok, akciófigurák, videójátékok stb.) kell gondolni, sokkal inkább a Star Wars egyedülálló popkulturális jelentőségre. A világ nyugati felében ugyanis még annak is van viszonyulása, tudása a Star Warsról, akit nem fogott meg ez a zsigeri fantáziavilág vagy még a filmeket sem látta. Ahogy mondani szokták, George Lucas jókor volt jó helyen: az 1970-es évek végén, az internet és a közösségi média kora, a kezelhetetlen médiazaj előtt, jókora technológiai arzenált bevetve valósította meg a mitikus sablonokból és archetípusokból építkező vízióját, a körülötte kialakult kultusz ezért is egyedülálló és megismételhetetlen.
