Minden idők legnagyobb néprajzi tárlatát készítik elő

A budapesti Néprajzi Múzeum 2022-es újbóli megnyitása óta a múzeumi munkatársak számos területen végeznek impozáns munkát. Az intézmény igazgatójával, Kemecsi Lajossal egyebek között az eddig megvalósult és tervezett tárlatokról, a kutatómunkáról, a múzeumpedagógiai munkáról, valamint a múzeum aktuális programjairól beszélgettünk.

dr. Kemecsi Lajossal, a Néprajzi Múzeum igazgatójával a múzeum új állandó kiállításának előkészítéséről is beszélgettünk. Fotó: Garai Edit

– A Néprajzi Múzeum 2022-ben egy új és korszerű épületben nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Mik az eddigi tapasztalatok és a látogatottsági adatok?

– A Városliget szélén megépült új épület egy látványos, ikonikusnak mondható, fantasztikus, korszerű megoldásokat hordozó és népszerű hellyé vált, amit mi örömmel fogadtunk. Vonzó helyszín a külső jellege, a körbejárható, kilátási útvonalat biztosító, zöldtetős parkrész. Azokat a látogatókat nem számoljuk, akik csak az épület körül sétálnak, viszont akik belépnek hozzánk, és a kiállításainkkal és programjainkkal is megismerkednek, az ő számukat a korszerű, a belépési rendszerek alapján tudjuk regisztrálni. Tavaly több mint négyszázezer látogatónk volt, idén is bőven százezer fölött vagyunk már. Népszerű a hely, népszerű a múzeum. Biztos vagyok benne, hogy ehhez hozzájárulnak az épület állandóan elérhető elemei, a múzeumi bolt, az étterem, a könyvesboltunk és az állandó kiállításként kezelt Kerámiatér, ami a kerámiagyűjteményünkre épülő látványos kiállítás vagy például a Forrás és kreativitás című, amelyet idén márciusban nyitottunk meg. Utóbbi a 18. Velencei építészeti biennálé magyar pavilonjában szereplő kortárs műalkotást és a múzeum fejlesztését is bemutató projekt. Egyfelől vannak ingyen megismerhető elemei az épületünknek, és vannak a jeggyel látogatható időszaki kiállítások, illetve készítjük az új állandó tárlatot.

– Milyen állandó és időszaki kiállítások láthatók jelenleg a múzeumban?

– Említettem a Kerámiateret. Ez az épületen keresztül vezető útvonal, amely egy hosszú lépcső, melynek két oldalán kétszer negyven méter hosszan lett kiállítva összesen 3333 darab kerámia. Ez nem egyszerűen csak egy látványraktár, hanem egy értelmező vetítésekkel, szövegekkel, audio guide-dal ellátott tárlat. Hogy érzékeltessem a  koncepció átgondoltságát, úgy kell ezt elképzelni, hogy ez a kétszer negyven méter úgy oszlik meg, mint az emberi agy két féltekéje: van egy rendszerező agyfélteke – itt az egyik ilyen kiállítási rész azt mutatja meg, hogy a kerámiagyűjteményen keresztül hogyan lehet tematikus, lokális vagy geográfiai rendszereket alkotni, és megmutatjuk azt, hogy hol vannak a Kárpát-medencei fazekasközpontok, valamint azoknak milyen jellemzői azonosíthatók. A másik oldalon pedig – mint ahogy az emberi agynak van az érzelmeket, a különböző funkciókkal kapcsolatos tevékenységet szabályozó küldetése – pedig több mint húsz funkciót mutatunk be, amiben az egész világon, nemcsak a magyar néprajzban és a Kárpát-medencében, hanem a nemzetközi gyűjteményünkre építve, hányféle funkcióban, milyen gazdag és változatos formában használják az emberek a kerámiát. Ez az egyik állandó tárlatunk, amely jegy váltása nélkül is megismerhető. A másik állandó kiállítás címe Zoom – Perspektívaváltás, ami sugallja, hogy valamire ráközelítünk, a nézőpontot megváltoztatjuk – ebben is a gyűjteményünk komplexitására és látványos megoldásaira kívánjuk felhívni a látogatóink figyelmét.  A most felsoroltakon kívül számos időszaki kiállítás található jelenleg az épületünkben: van egy perui fotókiállításunk, ami egy őslakos indián közösség és egy közülük származó fotós anyaga. A képek izgalmasnak tekinthetők abból a szempontból, hogy a fotós a saját közösségében készített képeket, és érdekes, mit látott fontosnak – máshogy álltak az ő kamerája elé a megörökített szereplők. Ezen kívül látható még egy másik fotókiállításunk, amely az Együtt – Inaktelki képek 2000–2002 címet viseli, ahol Winter Erzsébet, a múzeum fotográfusa fotóin keresztül egy kalotaszegi falu élete, a falut működtető közösség kapcsolatai láthatók. Ezen kívül van még egy fotókiállításunk, amelynek címe Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek és Erdős Kamill etnográfus, nyelvész alig ismert fényképeire épül. Erdős Kamill volt az első olyan kutatója a magyarországi roma közösségeknek, aki elemezte, hogy hányféle csoportjuk van, hogy nincs egységes cigánykép, illetve hogy milyen jellemzőkkel, milyen közösségként működnek – ez a kiállítás szerintem fontos, egymás megértése szempontjából hangsúlyos témát bont ki, szintén főleg olyan fotókra építve, amelyeken az elfogadást látjuk.

Együtt – Inaktelki képek 2000–2002 (Fotó: Incze László)

– A múzeum kutatási és múzeumpedagógiai területeken egyaránt erős. Melyek a fő kutatási területek és milyen múzeumpedagógiai megoldásokkal igyekeznek a jövő látogatóit megszólítani?

– Erdős Kamill cigánykutatásaihoz például tudunk kapcsolódni, hiszen ezek a kutatások most is zajlanak – a roma tematikát folytatjuk. Van egy izgalmas, pályázati forrás által támogatott kutatás, egy OTKA- (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) kutatás, amiben kelet-afrikai és bulgáriai helyszíneken is végeznek munkatársaink terepmunkát a forrásközösségekben. Külön vizsgálataink vannak már a gyűjteményeinkre vonatkozóan, amelyek a meglévő tárgyak tárgytörténeti kutatását jelentik. Például egy izlandi székkel kapcsolatos kutatás – ilyenkor valódi nyomozással fölérő munkákat folytatnak a szakemberek, amik a raktárokban kezdődnek, de akár terepmunkában is kiteljesedhetnek. Az ilyen kutatások eredményeit rendszeresen bemutatjuk A hónap műtárgya című sorozatunkban. Nagyon hosszú ideje, csaknem nyolc éve zajlik az állandó kiállítás előkészítése, és ezek a témák, amik az állandó kiállításon vannak – például a múzeum első gyűjteményét létrehozó Xantus János életműve, a millenniumi kiállításnak a múzeum történetére gyakorolt hatása vagy a kulturális örökség és a múzeumi gyűjtemény közötti kapcsolat –, évek óta tartó kutatások, melyek eredménye jelentős százalékban beépül az állandó kiállításba. A háttérben pedig vannak olyan anyagok, amelyeken dolgozunk, de a közönség csak évek múlva fog velük találkozni. Az egyik ilyen a munkacíme alapján Buhera – amikor házilag belenyúlunk valamibe és használjuk –, egy ilyen témájú kutatást is folytatnak a munkatársaim. A másik a Katonadolog – itt azzal foglalkozunk, hogy a kötelező katonai szolgálat milyen hatással volt a magyarországi társadalomra és a tárgykultúrára.

És a múzeumpedagógia: szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen vannak olyan terei az intézménynek – például a Méta tér –, a múzeumpedagógiai terünk, amely kiállítás létrehozására, feldolgozására is alkalmas valamennyi korosztálynak, valamint egyéni és csoportos látogatóknak is.

Ezen kívül van óvodás foglalkozásunk, vannak olvasótermeeink és tanulóhelyiségeink. A fiatalokat a digitális kultúrával igyekszünk közelebb hozni az intézményhez és a kiállításainkhoz – vannak magic walljaink, olyan nagyméretű érintőképernyős eszközök, amelyeket digitális tartalommal úgy láttunk el, hogy hosszan el lehet kalandozni a gyűjteményünk izgalmas mélységeiben. Kínálunk speciális programokat is: az Éjszakázz a múzeumban! foglalkozáson a nálunk éjszakázó gyerekcsoportok a múzeum munkatársaival közösen készíthetnek kiállítást, illetve egy ideje működnek a szülő-baba foglalkozások – a nagyon picikkel is megtaláljuk a megoldást, hogy miként tudjuk megszerettetni a családjukkal a múzeumot. Ezentúl sok külső helyszínen vagyunk jelen, és egyre többet leszünk is a most következő hónapokban.

– Idén júniustól ideiglenesen bezárja kapuit a Néprajzi Múzeum és kora ősszel új tárlattal, megújult terekkel várják a látogatókat. Milyen új állandó kiállítás várható, mi lesz a különlegessége?

– Minden idők legnagyobb néprajzi múzeumi állandó kiállítását készítjük most, a korábbi épületeinkben sem volt még ekkora. Ez a tárlat több mint háromezer négyzetméteres alapterületen jön létre, több mint háromezer tárggyal. Hatalmas és látványos tárlat lesz, amelyben mind a magyar, mind pedig a nemzetközi gyűjtemény megjelenik. Ez nem kronologikus rendben tárgyalja a kollekciót, és nem is regionális rendszerben, hanem a gyűjteményt alakító folyamatokat elemeztük, és megnéztük, hogy melyek azok a témakörök, amelyek az elmúlt több mint százötven évben alakították a gyűjteményt. A népművészet témája mindig jelen volt: a magyar népművészet kincsestáraként fölfogható gyűjteményi darabokból válogattunk ebben a kiállításban. Hasonlóan izgalmas a terep tematika, ahol a néprajztudományra jellemző terepkutatások eredményeit mutatjuk be. Ezek között van a Kárpát-medencei, magyar falvakat érintő, akár évtizedekig tartó terepkutatás, és megtalálható a hagyományos, távoli kontinenseket megcélzó, akár dél-amerikai, ázsiai vagy afrikai terepekről származó gyűjteményi egység. Az állandó kiállítás egy rendkívül látványosnak ígérkező és a legkorszerűbb múzeumi eszközöket és interaktivitást is megcélzó tárlatként nyílik majd meg kora ősszel.

– A budapesti Néprajzi Múzeum szakmúzeumként a magyar népi kultúra jelentős tárgyi emlékeit őrzi és tárja egy részüket a múzeumlátogató elé. A Petőfi kulturális program részeként országszerte számos településre jut el a múzeum a következő hónapokban, amíg zárva lesz az épület. Milyen eseményeket és programokat szerveznek, illetve milyen szempontból lényeges önöknek, hogy Budapesten túl is bemutatkozzanak, megmutassák a gazdag népi kultúrát? Úgy olvastam, hogy fesztiválokra és külföldi nagyvárosokba is el fognak látogatni kiállításokkal, múzeumpedagógiai programokkal.

– Az átmeneti bezárás a főépületünket érinti, de ezzel párhuzamosan kiteljesedik a múzeum külső helyszíni megjelenése. A Petőfi Kulturális Programon belül például két utazókiállításunk húsz magyar településre jut el június végéig. A kiállítások közül az egyik a már említett Erdős Kamill-anyag, amiből készítettünk egy utaztatható verziót, illetve egy, a hagyományos mintakincsből motívumokat képző, kreatív és korszerű eszközöket is alkalmazó kiállítás, ami a mi gyűjteményünkben lévő motívumoknak az alkotását és felhasználását – azaz a népművészeti tematikát – célozza meg. 

Ezek a tárlatok ötezer fő alatti kistelepülésekre is eljutnak az elkövetkező időszakban, olyan helyekre is, ahol akár egyáltalán nem volt még múzeumi kiállítás.

Helytörténeti kluboknak is szervezünk projekteket szintén a Petőfi kulturális program részeként: filmklubjaink a múzeum filmtárában található legkorábbi és leggazdagabb néprajzi filmgyűjteményre építenek. Rendezünk még kulturális örökség digitalizálását és reprodukálását támogató műhelyfoglalkozásokat is. Ez utóbbiak szakmai programok – nem az érdeklődőknek, hanem szakembereknek szólnak. Egy-egy helyszínen fölépítünk egy mobil stúdiót, és bemutatjuk, hogyan érdemes, célszerű és indokolt a partnereknek, például más gyűjteményekben, könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban a dolgozóknak a digitalizálást elvégezni. Külföldön is jelen vagyunk: a varsói Liszt Intézetben májusban mutattuk be a Húzd rá, cigány! – A czigány zene Liszttől a hungarikumig című időszaki kiállítást – ugyanez az anyag egy másik verzióban New Yorkban is szerepelt már. Emellett készülünk a fesztiválszezonra: ott leszünk a Múzeumok Majálisán, illetve a Művészetek Völgyében – sokféle projekttel igyekszünk a nyári hónapokban mind vidéken, mind a fővárosban jelen lenni.