Puskin, ha élne, a legnagyobb tiktoker lenne

Szánalmas próbálkozás az orosz filmipartól, hogy egy woke-mentes, heteroszexuális filmesítést készítettek Puskin Anyeginjából. Nincs egy meleg pár, a szerelmesek férfi és nő, igaz, akad egy kis kalamajka, de azt meg párbajjal elintézik. Puskin származása ellenére a filmben az oroszok, sőt még a francia szolgáló is fehér. Szóval a film egy nyugati szabványnak sem felel meg, így sosem fogják forgalmazni egyetlen európai vagy amerikai hálózatban sem. Ennek ellenére érdemes megnézni, mert jó a film.

Forrás: Cinema Atmosphere

Egy film kompromisszumok nélkül

A film nem unalmas, éppen ellenkezőleg, kevés a „nagy szovjet távolba nézős, semmire sem jó” jelenet. Az alkotók nagy gonddal igyekeztek meghagyni a természetet a maga rendjében, ezért a téli jeleneteket télen forgatták, míg a nyáriakat nyáron, és így van ez a tavaszi és őszivel is. Mondhatni nem kapkodták el. Saját bevallásuk szerint ez volt a szándékuk szerint való, hogy elhúzódó, mindenre kiterjedő figyelemmel nyúljanak Puskin alkotásához. 

„A rendező nem akart sok speciális effektust használni, ezért úgy döntöttek, hogy a forgatás a lehető legvalósághűbb legyen, és olyan helyekre helyezzék át, ahol maga Puskin is járt. A forgatás 2023-ban, Moszkvában és Szentpéterváron zajlott, a helyszínek között látható a Pevcseszkij-híd, a Szuhanovo-birtok és a Nagy Gatchina-palota” – írták sajtóanyagukban.

A film rendezője Szarik Andreaszjan arra kérdésre, hogy mennyi a kompromisszum a filmben, úgy válaszolt:

Nem volt jogunk kompromisszumot kötni, amikor az orosz irodalom egyik legfontosabb művéről volt szó. Nagy figyelmet fordítottunk a világításra, a díszletek és a jelmezek minőségére: több mint 300 darabot készítettünk kifejezetten a projekthez! Műszakonként átlagosan nem forgattunk 2 percnél több időt, egyetlen funkcionális felvétel vagy átvezető jelenet nélkül.

Hogy minek alapján válogattak szereplőket, és milyen volt maga a válogatás, azt nem tudom, de a végeredményt tekintve a rendezőnek előre megvolt a fejében minden karakter. Az életet habzsoló, dzsentri (mai szóhasználattal szélhámos) Anyegin, akiben a huncutság ott lakozik, épp úgy átjött szavak nélkül is, ahogyan a tűpontosan kiválasztott Tatjana, akit Liza Morják alakított. Szigorú orosz szépség, akiben a szerelem és a fegyelem viaskodik. Egy nő, aki telve van a férfi iránti vággyal. Nem kellenek szavak, látjuk, ahogy ránéz Anyeginra. Persze, aki ismeri a történetet, annak kicsit könnyebb, de ha feledjük az előzetes tanulmányainkat, akkor egy nagyon szép nő szerelme bontakozik ki a szemünk láttára. Viktor Dobronravov, aki Anyegint alakítja, egyébként is az a férfi, amilyen minden fiú akar lenni majd ha felnő, vagány, jóképű, amolyan nők kedvence. De végül is a szerelmes hőst is jól alakítja, igaz a szívrabló, szívtipró Anyegin alkati adottságnak tűnik nála, mintha nem is színészi játék lenne, hanem belülről fakadó lélek.

Puskin: Anyegin (a film plakátja)

Egy ilyen szerepet eljátszani hatalmas felelősség, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy a sors ilyen kihívás elé állított. Megtiszteltetés számomra, hogy Tatjanát játszhatom. Az emberek küldetéssel születnek, és talán az én küldetésem az, hogy eljátsszam ezt a szerepet

– mondta Liza Morják.

Szóval a történet lehetne mai is, játszódhatna a világ bármely pontján, ahol még van nő és férfi közt szerelem, ahol még vannak intrikák. Puskin nyelvezetéről az alkotók is úgy nyilatkoztakt, hogy azt visszaadni prózában szinte lehetetlen. És azt is hozzátették, hogy mivel az eredeti műben jóval kevesebb volt a párbeszéd, ezért ezeket pótolni kellett, de úgy, hogy az tökéletesen illeszkedjen Puskin stílusához. 

Hogy ennek a sok szempontú feltételrendszernek eleget tudott-e tenni ez a csapat, azt nem tudom, mert nem anyanyelvem az orosz. De ami az érthetőséget illeti, azt állíthatom, hogy szórakoztató, kikapcsoló és könnyen élvezhető filmet készítettek a nehéz, nagy súlyú alapok ellenére. 

Az Orosz Kulturális Központ egyszeri alkalommal elhozta Budapestre a filmet, ahol angol nyelvű felirattal lehetett megnézni. Talán nem véletlen az sem, hogy a 225 éve született Puskinról elnevezett moziban vetítették le a legújabb Anyegin-feldolgozást.

Tegyük hozzá gyorsan, ha bárki kedvet kapna, hogy megnézze Puskin Anyeginjét, a legújabbat, akkor arra bizony vagy várnia kell, vagy sokat költenie egy oroszországi utazásra, mert ahogy az orosz–ukrán háború áll, úgy nézem, Puskin egyhamar nem lesz újra divatban, ahogy az woke-mentes orosz film sem. Jelenleg pedig Putyinnal együtt büntetik a nyugati liberálisok Puskint is.

Borítókép: Tatjánát alakító Liza Morják