Puskin, ha élne, a legnagyobb tiktoker lenne

Szánalmas próbálkozás az orosz filmipartól, hogy egy woke-mentes, heteroszexuális filmesítést készítettek Puskin Anyeginjából. Nincs egy meleg pár, a szerelmesek férfi és nő, igaz, akad egy kis kalamajka, de azt meg párbajjal elintézik. Puskin származása ellenére a filmben az oroszok, sőt még a francia szolgáló is fehér. Szóval a film egy nyugati szabványnak sem felel meg, így sosem fogják forgalmazni egyetlen európai vagy amerikai hálózatban sem. Ennek ellenére érdemes megnézni, mert jó a film.

Forrás: Cinema Atmosphere

Azt nem lehet mondani, hogy olvasni unalmas Puskint, de a nyelvezete miatt talán mégsem a legmodernebb író-költő. Ha nem túl bántó ez a kifejezés, akkor kicsit öregszagú. De ezt minden bántó szándék nélkül mondom (írom). A történetfűzése viszont mindenképpen megfelel a mai kor közönségének is. És ebben nincsen semmi ellentmondás, nem modern, de mégis könnyen modernné tehető. Ha a legújabb Anyegin-film rendezője átültette volna a mai korba a történetet, akkor senki sem gyanakodott volna, hogy ezt Puskin egyszer már megírta. De nem ezt tette Szarik Andreaszjan, hanem meghagyta a maga korában. Kosztümös, nagy költségvetésű filmről van szó tehát, ami igyekszik visszaadni a kor hangulatát, de úgy, hogy az „egybites” TikTok-fogyasztó is értse. Aki sikeres érettségi dolgozatot ír Puskinból ennek a filmnek a hatására, az maga a csoda, de arra biztosan nagyon jó eszköz, hogy kedvet csináljon kinek újraolvasni, kinek először kézbe venni Puskin örök érvényű művét. Így a film után azt is ki merem jelenteni, hogy Puskin a maga korának bulvárírója volt. Ha ma élne, a történetmesélésével a legnagyobb tiktoker lehetne.

Puskin: Anyegin Forrás: Cinema Atmosphere

Puskin Anyeginja a nagybetűs életet éli

Bálok, fogadások, színházi premierek és egyéb szórakozási lehetőségek, amelyeket a főváros kínálhat egy fiatalembernek. A társasági élet azonban már régen kifárasztotta, ezért a faluban élő nagybátyja betegségének hírét alkalomnak veszi, hogy elmeneküljön a silány világból. A birtokra érve azonban Anyegin értesül rokona haláláról, ami azonban nem nagyon keseríti el: nagybátyja gazdag, és ő az egyedüli örököse. Anyegin bezárkózik a birtokra, kerüli a szomszédait, akik nagyon hamar elkezdik őt egymás között bolondnak nevezni. De hamar szerelmi afférba keveredik itt is. Hogyan lesz egy vidéki szerelmi történetből véres párbaj? Csábítás, hűtlenség, árulás. De hiába a véres halálos lövés, Anyegin szíve nem nyugszik meg. 

Egy film kompromisszumok nélkül

A film nem unalmas, éppen ellenkezőleg, kevés a „nagy szovjet távolba nézős, semmire sem jó” jelenet. Az alkotók nagy gonddal igyekeztek meghagyni a természetet a maga rendjében, ezért a téli jeleneteket télen forgatták, míg a nyáriakat nyáron, és így van ez a tavaszi és őszivel is. Mondhatni nem kapkodták el. Saját bevallásuk szerint ez volt a szándékuk szerint való, hogy elhúzódó, mindenre kiterjedő figyelemmel nyúljanak Puskin alkotásához. 

„A rendező nem akart sok speciális effektust használni, ezért úgy döntöttek, hogy a forgatás a lehető legvalósághűbb legyen, és olyan helyekre helyezzék át, ahol maga Puskin is járt. A forgatás 2023-ban, Moszkvában és Szentpéterváron zajlott, a helyszínek között látható a Pevcseszkij-híd, a Szuhanovo-birtok és a Nagy Gatchina-palota” – írták sajtóanyagukban.

A film rendezője Szarik Andreaszjan arra kérdésre, hogy mennyi a kompromisszum a filmben, úgy válaszolt:

Nem volt jogunk kompromisszumot kötni, amikor az orosz irodalom egyik legfontosabb művéről volt szó. Nagy figyelmet fordítottunk a világításra, a díszletek és a jelmezek minőségére: több mint 300 darabot készítettünk kifejezetten a projekthez! Műszakonként átlagosan nem forgattunk 2 percnél több időt, egyetlen funkcionális felvétel vagy átvezető jelenet nélkül.

Hogy minek alapján válogattak szereplőket, és milyen volt maga a válogatás, azt nem tudom, de a végeredményt tekintve a rendezőnek előre megvolt a fejében minden karakter. Az életet habzsoló, dzsentri (mai szóhasználattal szélhámos) Anyegin, akiben a huncutság ott lakozik, épp úgy átjött szavak nélkül is, ahogyan a tűpontosan kiválasztott Tatjana, akit Liza Morják alakított. Szigorú orosz szépség, akiben a szerelem és a fegyelem viaskodik. Egy nő, aki telve van a férfi iránti vággyal. Nem kellenek szavak, látjuk, ahogy ránéz Anyeginra. Persze, aki ismeri a történetet, annak kicsit könnyebb, de ha feledjük az előzetes tanulmányainkat, akkor egy nagyon szép nő szerelme bontakozik ki a szemünk láttára. Viktor Dobronravov, aki Anyegint alakítja, egyébként is az a férfi, amilyen minden fiú akar lenni majd ha felnő, vagány, jóképű, amolyan nők kedvence. De végül is a szerelmes hőst is jól alakítja, igaz a szívrabló, szívtipró Anyegin alkati adottságnak tűnik nála, mintha nem is színészi játék lenne, hanem belülről fakadó lélek.

Puskin: Anyegin (a film plakátja)

Egy ilyen szerepet eljátszani hatalmas felelősség, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy a sors ilyen kihívás elé állított. Megtiszteltetés számomra, hogy Tatjanát játszhatom. Az emberek küldetéssel születnek, és talán az én küldetésem az, hogy eljátsszam ezt a szerepet

– mondta Liza Morják.

Szóval a történet lehetne mai is, játszódhatna a világ bármely pontján, ahol még van nő és férfi közt szerelem, ahol még vannak intrikák. Puskin nyelvezetéről az alkotók is úgy nyilatkoztakt, hogy azt visszaadni prózában szinte lehetetlen. És azt is hozzátették, hogy mivel az eredeti műben jóval kevesebb volt a párbeszéd, ezért ezeket pótolni kellett, de úgy, hogy az tökéletesen illeszkedjen Puskin stílusához. 

Hogy ennek a sok szempontú feltételrendszernek eleget tudott-e tenni ez a csapat, azt nem tudom, mert nem anyanyelvem az orosz. De ami az érthetőséget illeti, azt állíthatom, hogy szórakoztató, kikapcsoló és könnyen élvezhető filmet készítettek a nehéz, nagy súlyú alapok ellenére. 

Az Orosz Kulturális Központ egyszeri alkalommal elhozta Budapestre a filmet, ahol angol nyelvű felirattal lehetett megnézni. Talán nem véletlen az sem, hogy a 225 éve született Puskinról elnevezett moziban vetítették le a legújabb Anyegin-feldolgozást.

Tegyük hozzá gyorsan, ha bárki kedvet kapna, hogy megnézze Puskin Anyeginjét, a legújabbat, akkor arra bizony vagy várnia kell, vagy sokat költenie egy oroszországi utazásra, mert ahogy az orosz–ukrán háború áll, úgy nézem, Puskin egyhamar nem lesz újra divatban, ahogy az woke-mentes orosz film sem. Jelenleg pedig Putyinnal együtt büntetik a nyugati liberálisok Puskint is.

Borítókép: Tatjánát alakító Liza Morják