Modern formaterve, korát megelőző műszaki innovációi miatt egy-egy modellről szinte el sem hisszük, hogy már akkor is az utakon futott, amikor mi születtünk. Sorozatunk első részében az 1945-től 1960-as évekig terjedő időszakot vizsgáltuk, majd a ’60-as évek következtek. Most vegyük sorra, melyik évben milyen modell vált híressé az 1970-es években. Összeállításunk az Egyesült Államokban megjelenő Welth of Geeks magazin cikke alapján készült.

1971: Stutz Blackhawk

A modellt megjelenésekor fényűzőnek tartották, mert olasz karosszériáját az elegancia jellemezte, amely azonban masszív amerikai alapokra épült. 1976-ig a Stutz 205 Blackhawkot adott el, és havonta körülbelül hatot kézzel gyártottak Olaszországban és szállítottak az Egyesült Államokba. 1980 áprilisáig 350 készült belőle, a gyártás 1987-es befejezéséig összesen 500-600 példányt adtak el belőle. Vásárlói között ott találhatjuk Johnny Cash, Lucille Ball és Elvis Presley nevét is.
1972: Ford Ranchero

A ’70-es évek közepe előtt nőtt meg az érdeklődés a mini-teherautók (pickupok) iránt. A GM és a Ford ezért nagy méretű, hátsókerék-meghajtású autók alvázaiból épített platós személyautókat. A Rancherót egy kétajtós kombiplatformból alakították ki, amely a vezetőfülkét és a rakteret is a karosszériába integrálta. Meghajtásáról 4,3 literes V8-as motor gondoskodott.
1973: Chevrolet Monte Carlo

A kétajtós kupét a General Motors Chevrolet részlege gyártotta és forgalmazta. Nevét a monacói városról kapta, ez volt a Chevrolet márka első luxusautója. Formája a karosszéria méretei ellenére kecses és sportos volt. V8-as motorjai turbófeltöltősek voltak, melyek hengerűrtartalma 5,7-től 7,4 literig terjedt. A modell komoly sikert hozott a GM számára.
1974: Lamborghini Countach LP400

A vérbeli sportautót jellegzetes ék alakú formája tette az autóépítés ikonjává. Ajtajai nem a megszokott oldalra vagy a Mercedes 300 SL mintájára felfelé nyílók voltak, hanem a karosszériával párhuzamosan, az A-oszlop tövében zsanérozottak. Ez a megoldás nagy előnyt jelentett a parkolókban az amúgy is termetes autóból való kijutáshoz. Nem nagyon volt olyan kamasz, akinek a ’80-as években ne lett volna legalább egy posztere a Countach-ról. 375 lóerős, V12-es motorja még alacsony sebességnél is bődületes hangot produkált. Fennmaradt ép példányai igazi gyűjtői ritkaságok.