1. Csajkovszkij nem volt túl lelkes
Pjotr Iljics Csajkovszkij 1892-ben bemutatott klasszikus balettje eggyé vált a karácsonnyal és az ünnepi készülődéssel. Felnőttek és gyerekek egyaránt rajonganak érte, de ez nem volt mindig így, hiszen még maga a szerző sem volt kibékülve a történettel. Csajkovszkij csekély lelkesedéssel állt neki a mű megzenésítésének, ugyanis úgy érezte, a pazar díszletek és jelmezek, amelyeket a főigazgató elképzelt, veszélyeztetik a zene érzelmi tartalmának átélését. A mesetéma érdekessége volt az, ami miatt mégis elfogadta a felkérést.
2. A német kultúrkör hagyományai
A német folklórban a diótörőkről úgy tartják, hogy szerencsét hoznak, és megvédik az otthont és a családot. Ezért adták őket gyakran a gyerekeknek emlékbe, és ezért kap Clara is egyet ajándékba karácsonykor. Az, hogy a diótörők a világ más részein is széles körben kapcsolódnak a karácsonyi dekorációhoz és ajándékokhoz, Csajkovszkij klasszikusának az érdeme.
3. A diótörő-szvit
A balettből egy kivonatot már korábban, 1892. március 7-én bemutattak egy koncerten a Szentpétervári Császári Színházban. Itt volt először hallható a „Dance of the Sugar Plum Fairy,” és a „Russian Dance” is. A teljes művet december 18-án láthatták először a Mariinszkij Színházban.
4. Édes díszlet
A diótörő első, Marius Petipa által koreografált változatában a színen cukrok, karamellek, marcipánok, mézeskalácsok és egyéb édességek voltak láthatók, amikor felgördült a függöny. Csajkovszkij zsenialitása kellett ahhoz, hogy a figurákhoz ne szirupos, hanem költészettel teli zene szülessen. Az első koreográfiában egy kivétellel gyerekek táncolták a mesebalettet.
5. Oroszországban megbukott
A balettet kezdetben kritizálták a koherens cselekmény és a művészi mélység hiánya miatt. Csajkovszkij nem sok reményt fűzött a sikerhez, és az első kritikák megerősíteni látszottak félelmeit.
6. Az eredeti partitúra kézirata rég elveszett
A diótörő-szvit eredeti kottakópiája eltűnt, nem is sejtették, hogy megtalálják valaha. 1946-ban egy karmester bukkant rá, ma egy Moszkva melletti múzeumban őrzik.
7. Eredetileg sokkal sötétebb volt a történet
Az eredeti történet sokkal sötétebb és ijesztőbb volt, mint amit ma ismerünk. E. T. A. Hoffmann 1816-ban alkotta meg A diótörő és az egérkirály című művet, melyből később Csajkovszkij ihletet tudott meríteni balettjéhez. A Hoffmann által írt történetben egy fiatal lány egy diótörőt kap ajándékba, ami életre kel és elrepíti őt az édességek birodalmába, de előtte Marie-nak egy véres csatában segítenie kell neki legyőzni a gonosz Egérkirályt. Később a francia író, Alexandre Dumas 1844-ben átírta egy könnyedebb és családbarátabb változatra, amely végül megalapozta a balett történetét.
